Cs.Sebestyén Kálmán - Szvircsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 1. (Salgótarján, 1997)

VI. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - 6. Salgótarján vezetői /bírók, polgármesterek, tanácselnökök/

hozzá a várossá válás feltételeinek megteremtéséhez, de az egykori szabadelvűek megélénkülő politikai támadása miatt 1910 júniusában lemond tisztéről. Mint képviselőtestületi tag azonban nem mond le a korábbi elképzelésekről. Maga mögött tudhatja az újjáalakuló Polgári Kör újságjának, a Salgótarján és Vidéke támogatását. Hamarosan ennek főszerkesztője lesz, s így újabb lehetősége nyílik a visszásságok leleplezésére. 1918 februárjában - miközben póttartalékosi szolgálatát tölti - az új elöljáróság választásánál a hivatalos jelölttel szemben közfelkiáltással ismét községi bírává választják. A nehéz időszak ellenére működése alatt Salgótarján fejlesztésének korábban elvetélt kérdései kerülnek középpontba: a Pécskő patak rendezési terve, a köztisztaság javítása, stb. Az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság idején is megmaradt posztján, bár jogköre szűkebb lett. Bár 1919 szeptemberében a képviselőtestület megerősítette bírói tisztében, egy hónappal később mégis a szolgabíró felfüggeszti és letartóztatják "Salgótarján nagyközség több polgárának jegyzőkönyvi panasza" alapján. A vádak - melyek politikai indíttatásúak - nem álltak meg a bíróság előtt, s 1920 februárjában szabadon is bocsájtják. A meghurcoltatással kettétört politikai és közigazgatási pálya ellenére Tóth Gyula nem vonult vissza a közélettől a két világháború között sem. A várossá szerveződő település képviselőtestületében továbbra is tevékenykedett, aktivitása az építésügyi bizottságban bontakozott ki. Több olyan építkezésnél is közreműködött, melyek tervei évtizedekkel korábban merültek fel. Mindezek mellett a salgótarjáni önkéntes tűzoltók egyik fő patrónusa volt, a helyi katolikus egyház templomgondoka és a Magyarországi Kárpát Egyesület Salgótarjáni Osztálya vezetőségi tagja. Ezen minőségeiben vett részt a salgói menedékház, majd a kálvária építésének szervezésében, megvalósításában. Alig egy hónappal 83. születésnapja előtt, 1952. április 1-én hunyt el Salgótarjánban.