Cs.Sebestyén Kálmán - Szvircsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 1. (Salgótarján, 1997)

V. A NAGYIPAR SZEREPE SALGÓTARJÁN VÁROSSÁ FEJLŐDÉSÉBEN - 6. Salgótarján város fejlődése 1958-tól napjainkig

Közegészségügyi Intézet 1963-as vizsgálata azt állapította meg, hogy Salgótarján az ország legszennyezettebb levegőjű városa, hiszen 1 km re 600 t por és pernye hull évente. Csekély hatása volt az évek óta tartó fásítási és parkosítási akciónak, mivel a belső területen a szűk hely miatt jelentősebb zöld területet nem lehetett kialakítani, a környező dombok fakészletét pedig részben pótolni kellett, részben állománycserét volt szükséges végrehajtani. így a már korábban is tervezett távfűtés kiépítése egyre fontosabbá vált és az erőmű átalakításával lehetőség is nyílt rá. Elsősorban a városközpont közintézményeit /szálloda, művelődési központ, sajtószékház, nyomda, stb./ és lakásait akarták bekapcsolni a rendszerbe, az üzemek gőzellátása mellett. Az első szakasz elkészülésének határideje 1964 vége volt. Azonban - mint a legtöbb építkezésnél itt is problémák sorozata jelentkezett a csőtartó oszlopok rossz minőségétől kezdve az áttervezésig. "A salgótarjáni éptkezésekkel már néhányszor rossz tréfát űzött a felületes talajtechnikai vizsgálat. Most is ez történt a Zagyva-rakodói mélyvezetésű szakaszon. Kiderült, hogy a talajmechanikai vizsgálattal ellentétben, igen magasan áll a talajvíz. Ráadásul a Salgótarjánban jól ismert és az építők által ezerszer elátkozott iszapos, egész épületeket meghintáztatni képes talajból is korlátlan mennyiségben található." A geológiai vizsgálat pedig egyre fontosabb lett, hisz a város - ha egyelőre a tervekben - kezdett a domboldalakon feljebb terjeszkedni. Sürgető volt a vízellátás átmeneti javítása, hisz végleges megoldást csak az épülő regionális vízmű I. ütemének 1966 közepére tervezett bekapcsolása jelentett. Addig is azonban az átadott új lakások és az ipari üzemek növekvő igényeit ki kellet elégíteni. A város átépítésének következtében Salgótarjánban nagyobb volt a vizesblokkal ellátott lakások száma, mint a hasonló nagyságú vidéki városokban. Ezzel szemben a 65 km-es hálózat 40 %-át 1934 előtt fektették le. így nem lehet csodálkozni azon, hogy a nagy há-