Cs.Sebestyén Kálmán - Szvircsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 1. (Salgótarján, 1997)

V. A NAGYIPAR SZEREPE SALGÓTARJÁN VÁROSSÁ FEJLŐDÉSÉBEN - 4. A városépítés 1945-1958 között

kerekű vasúttal lehetett megközelíteni. 1971-ig fokozatosan számolták fel Salgótarján körzetében a keskenynyomtávú vasutakat. A városkörnyéki településekkel is a bányavasutak nyitottak érintkezési lehetőséget, bár Salgótarján 1867-től normál nyomtávú vasúti összeköttetéssel rendelkezett a főváros és Ruttka irányában. Ez az észak-déli irányú vasútvonal lehetőséget biztosított a Dobroda-illetve az Ipoly-völggyel való összekötésre. Több terv is született a Karancsvölgyébe, illetve Szécsény irányába történő vasútépítés érdekében, de megfelelő tőke hiányában csak tervek maradtak. Ellenben a megye egyre erősödő autóközlekedése megoldást hozott. 1929-ben menetrendszerű autóbuszjárat indult Balassagyarmat felé. A MÁVAUT-buszok a Fő térről indulva Szécsény-Balassagyarmat útvonalon közlekedtek, majd hamarosan sor került Kisterenye, Pétervására érintésével az Ózdra induló járatok beindítására. Ez az útvonal a Trianon miatt megszűnt Fülek-Bánréve közti vasútvonalat váltotta ki. Ugyancsak 1929-ben indult meg Somoskőújfaluval is az autóbusz közlekedés. Salgótarján-Karancsalja-Karancskeszi-Litke útvonalon 1938-ban rendszeresítettek autóbuszjáratokat. A döntés meghozatalában az is közrejátszott, hogy Salgótarjánnak a határváros jellege 1938. május 9-én megszűnt. Az 1927-ben megkezdődött utcanévrendezést 1938-ban 49 új utca elnevezésével folytatták. Ujabb változtatásra 1944. májusában került sor, amit 1945-ben nagy szabású név átkeresztelés követett. 1990 után a legtöbb utca visszakapta régi nevét. 4. Városépítés 1945-1958 között A város az újjáépítés időszakában a múlt örökségéből átvett hiányosságok pótlását, illetve felszámolását tűzte ki céljául. A település városképi rekonstrukciója ugyanis csak részben valósult meg, maradt a korábban felvázolt kép. A város központjában terült el a Szilárdy-major a ma-