Cs.Sebestyén Kálmán - Szvircsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 1. (Salgótarján, 1997)

V. A NAGYIPAR SZEREPE SALGÓTARJÁN VÁROSSÁ FEJLŐDÉSÉBEN - 3. A városiasodás útján 1922-1944

másik felszíni forrás, a Csató-kút. Az Őrhegy déli lábánál fakadó Polány-kútból vagy Polányiforrásból biztosították a város kezdeti vízszükségletét, mely a hivatalokba és néhány polgárházba jutott el. A város vízellátását 500 db 3-28 méter mélységű talajvízkút szolgáltatta, melyek közül csak néhány volt kifogástalan. Nem volt jobb a helyzet a csatornázás terén sem, mert 1923-ban, amikor a Hősök szobrát avatták, a jelenlévő Vass József népjóléti miniszter elrendelte a tervek elkészítését. Ennek során tervezték meg a Tarján-patak rendezését. A Speyer-kölcsön felhasználásával kezdetben 50 családiház építéséhez fogtak, de már 1925. október 23-án a képviselő testület a Tarján-patak szabályozását kívánta ebből az összegből befejezni. A munka során a laktanyától /a mai kórház/ a Karancs utcáig beton és kőtömbfalazással épült a patak medre, melyet 1989-ig használtak. Ezek a munkálatok tették lehetővé az új városrész kiépítését. A patakszabályozás sürgősségét egy kisebb természeti katasztrófa is alátámasztotta. Az 1926. május 25-én történt felhőszakadást követő árvíz /Salgó- és Pécs kő-patakok/ bebizonyította a csatornázás elvégzésének fontosságát. A vezetékes ivóvíz ügye megint akkor került napirendre, amikor a város a Népjóléti Minisztérium műszaki osztályának vezetésével kutatásokat kezdett Vadaskert-pusztánál és Somoskőújfalu határá-