Cs.Sebestyén Kálmán - Szvircsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 1. (Salgótarján, 1997)

V. A NAGYIPAR SZEREPE SALGÓTARJÁN VÁROSSÁ FEJLŐDÉSÉBEN - 3. A városiasodás útján 1922-1944

pelt. A "nagyállomásként" ismert személy- és teherpályaudvarral szembeni dombon /Lófődomb 323 m/ /nyugat felé/ nyíltak a régi Jakabtárók, melyek szintén az első bányák sorába tartoztak. A régi állomásépületet lebontották, helyette új állomásépületet találunk. Mint az elmondottakból látni lehet, a várost a szélein kezdték építeni a vállalatok érdekei szerint, így természetesen tükrözte ezeknek a szembetűnően eltérő építési elveit, hagyományait, szociális indíttatásait. A két irányadó pólus közül az északi /acélgyári/ az un. Zagyvái-rakodónál /1893/ kezdődött. Ide futott be az 1893-tól az inászói, székvölgyi bányavasút. Itt egyesült a Tarján- és a Salgó-patak, melynek fahídján Fülek felé lehetett menni. A Fő-utcát sorompó zárta el a személy és kocsiforgalomtól, csak ezen lehetett bejutni a "rimai világba". A hajdani acélgyári Fasor, majd Rimamurányi-utca kétemeletes munkásházaival, egyemeletes altiszti lakásaival, modern elemi iskolájával /Prokisch János, 1928-29/, kórházával /1871/, kertes villaszerű tiszti lakásaival, igazgatósági épületével a város legrendezettebb területe volt. A székvölgyi bányavasúttói keletre 19211923 között létesültek az un. Liptay-sor házai. A Pécskő ÉNY-i lejtőin a Jónásch-telep kertes munkásházai épültek ki 1907-1913 között. A telepeket a gyár igazgatóiról Liptay B.Jenőről /1878-1928/ és Jónásch Antalról /1850-1945/ nevezték el. Az északi un. salgói-kaputól indul a