Cs.Sebestyén Kálmán - Szvircsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 1. (Salgótarján, 1997)

I. SALGÓTARJÁN - TÁJ ÉS KÖRNYEZET - Éghajlata

anyagfelhalmozódás nagy része a középső miocén időszakára esett. A felszínre került vulkáni anyagoknak és formáknak csekély maradványai lelhetők fel korunkban, mert évmilliók erodáló erői nagyobbrészt eltávolították azokat. A negyedkor - pleisztocén - mintegy 1,8 millió éve alatt már az éghajlatváltozások alakították a terület arculatát. A folyók, patakok völgye mentén képződött teraszokon áthalmozódott üledékek találhatók. A hideg, száraz periódusokat melegebb, interglaciálisok váltották, melynek során a folyók mélyítő-feltöltő munkája a jellemző. A mai hegységfélszín formailag két lépcsőbe rendeződik. A 600 m fölötti szintek az első lepusztulási szakasz tömbmaradványai, a 400-600 m közöttiek a pliocén időszaki lepusztulást mutatják. Mindkettő a pleisztocén időszak kiemelkedésével került a mai magasságba, miközben a peremek felől mély eróziós völgyek vágódtak hátra és az egykori összefüggő hegységet részekre darabolták. A jelenkorban - holocén - az emberi tevékenység un. antropogén hatásai jellemzik a felszínfejlődést. Éghajlata A Karancs-Medves hegység vidékének éghajlatára a kisebb mértékű kontinentalitás jellemző. Az atlanti-óceáni, a kontinentális és a földközitengeri éghajlati elemek hatása érződik. Az enyhe, csapadékos, mérsékelt nyárban, szabályos csapadékelosztásban az atlanti hatás; a hideg télben, koranyári csapadékcsúcsban a kontinentális légtömegek; a száraz, forró nyárban, őszi-téli esőkben, enyhe télben a földközi-tengeri légtömegek hatása nyilvánul meg. A hőmérsékleti ingadozás a nagyobb átlagos magasság miatt csekélyebb. Az évi középhőmérséklet 1-2 °C-kal elmarad a 10 °C-os országos átlagtól. 50 év átlagában az évi középhőmérséklet 9,1 °C, a tenyészidőszakban 16 °C. A salgótarjáni völgyben /Tarján-patak/ különösen nyáron igen szeszélyes