Balogh Zoltán - Fodor Miklós (szerk.): A nógrádi szénbányászat története 1848-1992 (Salgótarján, 2018)
7. terem
A bányamentés Nógrád megyében A földalatti bányamunka mindig nagyon kockázatos volt, hiszen a bányászt omlás, különböző mérges gázok, tűz és víz fenyegette. A nógrádi szénbányászat során 827 fö vesztette életét különböző szerencsétlenségekben és balesetekben. A szervezett mentés egyik korai esete volt az 1888-as József-aknai vízbetörés. A föld alatt rekedt húsz bányászt Gerber Frigyes bányagondnok irányításával mentették ki. Nógrádban az első bányamentő állomás 1904-ben nyílt meg Inászón. 1914-ben Jó- zsef-aknán a bányamentők képzésére külön épületet alakítottak ki. Az 5KB Rt. ezen mentőállomásán elméleti és gyakorlati oktatást tartottak, valamint kísérleti tárót és füstkamrát is létesítettek. 1955 előtt nem volt egységes szervezet, üzemenként voltak kisebb állomások. Az adott üzem állományából 12-15 fős egységet szerveztek, akik jó fizikummal és szakmai képességekkel kellett, hogy rendelkezzenek. 1955-ben hozták létre a Központi Bányamentő Állomást Salgótarjánban, ahol állandó ügyeletet adott egy bányamentő raj. Leművelése után, 1952-től a József-Lej- tősakna a bányamentők gyakorlótárójaként működött 1982-ig. Ekkortól a központi bányamentő állomást Tiribesre költöztették, ahol gyakorló aknát létesítettek. Bányementők május 1-i felvonulása, 1970-es évek Mindazon látogatók számára, akik különböző okokból nem tudnak, nem akarnak lemenni a földalatti kiállítótérbe (mozgássérültek, klausztrofóbiások), alkalom nyílik arra, hogy virtuális módon ismerkedhessenek meg a földalatti bányaüzem világával. Az itt elhelyezett TV-n egy film látható, amely a tárlatvezető narrációjával végigvezeti az érdeklődőket a földalatti kiállítóhely vágatrendszerében. A látogató a bányamentés nógrádi történetébe pillanthat be, hiszen a József-lejtősakna 1952-1982 között a Nógrád megyei bányamentők gyakorló tárójaként működött. 27
