Balogh Zoltán - Fodor Miklós (szerk.): A nógrádi szénbányászat története 1848-1992 (Salgótarján, 2018)
4. terem
A terem első egységében az 1946-os államosítást követő időszak, valamint az 1950-es évek termelési versenyeinek világa elevenedik meg. Különösen érdekesek a nógrádi bányaüzemek munkaversenyeit bemutató rajzos röplapok, valamint rajzos üzemi híradók, melyek a sokszor feszített munkatempójú versenyeket humoros formában mutatták be. Rajzos munkaverseny híradó, 1950-es évek Vitrinben tekinthető meg három helyi üzem versenyzászlaja (a Zagyvái Bányavállalat két zászlaja az 1950-es évek elejéről, és egy mizserfai aknaüzem 1960-as évekbeli zászlaja). Akorszak bányászainaktársadalmi megbecsülését jelző szimbólumok is itt vehetők szemügyre: a Kiváló Bányász-, Sztahanovista-, Élmunkás kitüntetések, valamint a bányászatban adományozott Kossuth-díj III. fokozatáról szóló oklevél másolata. Versenyzászló: Mizserfa, Pálhegy-akna, 1960-as évek Az ablak előtti két molinó egyikén a korszak hangulatát idéző fotó látható: műszak előtt kultúrprogrammal szórakoztatnak bányászokat, valószínűleg „csasztuskával". A csasztus- ka orosz eredetű, alkalmi agitációs ritmus, illetve dal, jellemzően harmonika kísérettel adták elő az 1950-es évek elején. A rendszer egyik fő bázisának tekintette a bányásztársadalmat, ám 1956-ig az ágazatban is számos feszültség keletkezett. A nógrádi üzemekben is nőtt az elégedetlenség a nem megfelelő fizetések, az irracionális teljesítménykövetelések, a munkahelyi körülmények, a sértő káderpolitika, valamint az általános politikai és életszínvonalbeli viszonyok miatt. 17
