Feld István: Vár a város felett - Salgó várának évszázadai (Salgótarján, 2016)
Mivel természetesen nem ismert az sem, hogy hány szinttel rendelkezett egykor ez a torony, s hogy miképp lehetett lefedve, óhatatlanul felmerül a kérdés, milyen alapon születnek mégis rekonstrukciós elképzeléseket megörökítő rajzok egy ennyire elpusztult épületről? Ennek magyarázata az, hogy ebben az esetben ugyancsak más, ma is álló épületek tanúságát hívja segítségül az építészettörténész, azaz korban-funkcióban nagyrészt egyező rokonemlékek, párhuzamok jobban ismert s az addigi kutatások alapján általánosnak tűnő részleteit vetíti rá a megmaradt töredékekre, jelen esetben a toronyföldszint csonkjaira. Egy tudományos hipotézisről van tehát szó, amelynek szerepe csupán annyi, hogy segít elképzelni, látványban hozzánk közel hozni az elpusztult építmény tömegét, egykori megjelenését, elsősorban annak érdekében, hogy egykori jelentőségét megérthessük. Optimális esetben több rekonstrukciós változat is készül, hiszen biztos ismereteink a legtöbb vár esetében korlátozottak. S mivel a középkori várépítészetben még annyira sem léteztek szabványok, mint a római birodalom határvédelmi rendszerének erősségei esetében vagy a török hódoltság korának hadiépítészetében - azaz minden építmény különbözött a másiktól - már ki sem kell térni arra a gyakran feltett kérdésre, hogy miért nem építjük meg ma mindazt, amit egy-egy ilyen rajzon láthatunk. Ugyancsak a várépítészet történetének vizsgálata során levont általános következtetésekre kell hivatkoznunk akkor, ha kísérletet teszünk a salgói torony szerepének és ezzel szoros összefüggésben pontos megnevezésének meghatározására. A várkutatás általában azokban az esetekben beszél "lakótornyokról", amikor egy erősségben csupán egyetlen torony épült, s mellette nem emelkedett legalább egy további, lakásként is használható épület. Az "öregtorony" megnevezést ugyanakkor - a jelző ebben az esetben nem a korra, hanem méretre vonatkozik, azaz "nagy toronyról" is beszélhetnénk - olyan építményekre használja, melynek kizárólag katonai, védelmi funkciót tulajdonít. Az előzőektől eltérően így az utóbbiakban sem nagyobb, netalán díszesebb ablakokat, sem a hideg időben nélkülözhetetlen kandallókat, s nem utolsósorban árnyékszékeket sem találunk. Erre jó példa a közeli Hollókő várának ma is eredeti magasságában álló tornya. A legtöbb esetben azonban -se körbe tartozik Salgó is - a pusztulás mértéke olyan nagy, hogy nincsenek közvetlen bizonyítékaink arra vonatkozóan, hogy maga az adott torony lakható volt-e vagy sem. A vár ásatása során itt ugyan előkerült a torony délkeleti oldala előtti törmelékből egy olyan oszloptöredék, mely akár egy késő-románkori ikerablakhoz is tartozhatott - ilyenek nálunk csak olyan jelentős királyi építményeknél maradtak meg, mint a visegrádi alsóvár ún. Salamon-tornya vagy a szepesi vár palotája, emellett még a lékai vár kápolnatornyát lehet ezzel kapcsolatban megemlíteni - de ez önmagában még nem elegendő a kérdés eldöntésére. Sokkal inkább a vár elrendezéséből következtethetünk arra, hogy itt eredetileg egy olyan torDORNYAY BÉLA MÚZEUM I 7
