Feld István: Vár a város felett - Salgó várának évszázadai (Salgótarján, 2016)

A vár építészeti formájának változásairól - leszámítva az előzőekben már említett részleteket - nincsenek érdemi ismereteink, de bizonyára nem lehettek jelentősek. A belső terekben nem csupán csempékből rakott korábbi fűtőberendezések álltak, az egyszerűbb formát a felsövár tornyának pusztulása során az alsóvárba zuhant szemeskályha képviselte. Lehetséges, hogy még ez is a török foglalás előtt készülhetett, s a megszállók valószínűleg ezt is csupán rendszeresen átrakatták.

A pusztulási rétegekből előkerült jelentős mennyiségű cserépedény- és fémlelet arra utal, hogy a várkatonaság által használt tárgyak kevéssé mutattak kifejezetten oszmán-török jellegzetességeket. A túlnyomó- részt fehér anyagú, zöld, barna vagy sárga mázas vagy mázatlan - az utóbbi esetben gyakran bekarcolással és vörös festéssel díszített - fazekak, korsók és kancsók többsége a környékbeli, nógrádi-gömöri fazekasok által készített terméknek bizonyult, csupán a tálak között fordulnak elő azoktól idegen formák. A több mint félezer fémtárgy kisebb része fegyvertöredék, de igen jelentős a lószerszámok mennyisége, emellett sok különböző szerszám és háztartási eszköz is ismert. Néhány színesfém tárgy közül a bronz gyertyatartó töredéke és az óntál még késő középkori eredetű, s egyértelműen csak egy rézbogrács és egy hasonló anyagú edényfedö köthető az oszmánok konyhájához és étkezési kultúrájához.

Mint a török kézre került uradalmak többségénél, a magyar földesúr Salgó esetében is fenntartotta birtokigényét s a lehetőségek függvényében igyekezett is a neki járó juttatásokat behajtani a korábban a várhoz tartozó falvakból. A Oerencsényiek kihaltával a király 1573-ban a Balassáknak adományozta az uradalmat, így annak urai néhány év múlva formálisan a költő Balassa Bálint és öccse, Ferenc lettek.

Azonban egyikőjük sem volt jelen, amikor a tizenötéves háború egyik első hadjárata során, 1593. december elején a többi nógrádi erősséget is visszafoglaló keresztény csapatok Prépostváry Bálint vezetésével megostromolták a várat. Bár erről írásos beszámoló nem maradt ránk, de az ásatási megfigyelések alapján tudjuk, hogy a minden bizonnyal a mai Kis-Salgónak nevezett csúcson felállított ágyúk nem csupán hatalmas tüzet okoztak az erősségben - a különböző kaliberű vas és kő ágyúgolyók becsapódása déldélkeleti irányból jól megfigyelhető volt - de még a felsővár tornyát is ledön- tötték. Ennek lezuhanó faltömbjei alapjaiból fordították ki az alsóvár vékony falát a keleti ciszterna mellett. A vár teljesen elpusztult, s mivel hadászati jelentőségét ekkorra teljesen elveszítette, bizonyára már fel sem merült újjáépítése. Ezt követően már csak lerombolt erődítményként tűnik fel az ösz- szeírásokban.

32 I VÁR A VÁROS FELETT - SALGÓ VÁRÁNAK ÉVSZÁZADAI