Feld István: Vár a város felett - Salgó várának évszázadai (Salgótarján, 2016)

már teljes jogú birtokként megszerzett várukban. Sőt, még az sem bizonyítha­tó, hogy egyáltalában jártak-e itt, hisz ekkor más erősségek sorát megszerezve emelkedtek az ország legjelentősebb föurai közé. A15. század végén közel 20 váruk volt, s olyan jelentős helyeken tartották székhelyüket, mint az eredetileg a király által emelt szepesi vagy trencséni vár. Ezért a mindenkori várnagyuk volt itt az élet és halál ura. Nem csupán a továbbra is ismeretlen létszámú katona­ság vezetését látta el, de udvarbírája révén a várbirtok falvainak mindennapjait is ő határozta meg. Salgó vára birtokaival tehát a késő középkori Magyarország előkelőinek katonai és gazdasági hatalmát biztosító váruradalmak egyike lett. Mindezek alapján jogosan tételezhetnénk fel - hisz az uradalom bevételei nem csupán a vár fenntartását szolgálták, de a legtöbb esetben jelentős hasznot is hoztak - hogy a Szapolyai-birtoktás idején, tehát a 15. század utolsó évti­zedeiben és/vagy a 16. század elején sor kerülhetett a vár további bővítésére. Ez egyrészt a korai vármag addig nyitott udvarrészének emeletes lakószárny­nyal való beépítését jelenthette, másrészt egy alsóvár emelését a hegycsúcs északnyugati pihenőjén. Az, hogy a birtokos nem itt lakott, természetesen nem zárta ki új lakóépületek építését, hisz a kor felfogása szerint az urához méltó viszonyok között kellett élnie az öt képviselő várnagyának is. S bár az uradalom terményeinek a várba való felszállítása sem lehetett könnyű feladat - ugyan annak tárolására alkalmas lehetett az említett váralja-település esetleges ma­jorsága, sőt még egy elővár léte sem zárható ki a délről szomszédos Kis-Sal- gó felőli hegynyeregben - logikusnak tűnik egy raktárakat, istállókat magába foglaló alsóvár feltételezése is. Hadászati megfontolások ekkor azonban még aligha játszhattak szerepet az utóbbi kiépítésében, ugyanis ilyen szempontok érvényesülésére ekkor még másutt sem nagyon látunk példát - a mohácsi csata előtti évtizedekben a magyar nemesség alig erődítette várait. Sajnos azonban a vár pusztulásának jelentős mértéke miatt pontos korhatá­rozásra itt sincs lehetőségünk. Miközben ugyanis még korántsem zárható ki, hogy akár már jóval 1526 előtt is sor kerülhetett az új építkezésekre, mindezek, mint alább látni fogjuk, akár későbbre is helyezhetők. Fontos ebből a szempontból a vár szinte egész területét érintő eddigi ásatások tanúbizonysága. Az egyértelműen megállapítható volt, hogy úgy a felső-, mint az alsóvárban szinte mindvégig maga a sziklafelszín, ritkábban a várépítés során ide hordott feltöltés szolgált járószintként. A középkor mindennapjainak tárgyai itt még akkor sem maradtak meg, ha már nem voltak használhatóak - bizonyára a várhegy igencsak nehezen kutatható oldalában kellene keres­nünk az ekkor tönkrement edényeket és eszközöket - így nem segíthettek az egyes építési korszakok elkülönítésében. Az is kiderült, hogy a felsővár beépí­tése kapcsán nem került sor jelentősebb földmunkákra, korhatározó leletek Így itt sem álltak rendelkezésre. Ezért a régész számára így csupán a vár későbbi 20 I VÁR A VÁROS FELETT - SALGÓ VÁRÁNAK ÉVSZÁZADAI

Next

/
Thumbnails
Contents