Feld István: Vár a város felett - Salgó várának évszázadai (Salgótarján, 2016)
zöekben leirt salgói "toronyvár" megépült és életének első évszázadában működött. Hétköznapjairól csak keveset tudunk, csupán feltételezzük, hogy várnagyként egy környékbeli kisnemes gondoskodott urai szolgálatában annak folyamatos jó karban tartásáról és védelméről. Tornyában a várkatonák szállása és őrhelye mellett egy vagy több tér mindig birtokosai rendelkezésére állhatott. A vár a középkor végén Későbbi adataink a várat birtokló két család jelentőségének s így politikai szerepének csökkenésére utalnak. 1358-ban az utóbb említett (II.) Miklós ugyan még megyei esküdtként tűnik fel, de a 15. század elejétől már főleg csak kisebb birtokügyletek kapcsán találkozunk Szőlösi (de emellett Salgói néven is feltűnő] Simonnal vagy Rapi Jánossal. Ugyanakkor ők mégis elegendő anyagi erővel rendelkeztek a vár fenntartásához, mely a környéket uraló hegycsúcson mindenki számára továbbra is egyértelmű hatalmi szimbólumként hirdette birtokosaik vélt vagy valós jelentőségét. Salgó így a tipikus "egyváras" középnemesi családok erősségének tekinthető, melyre jellemző, hogy nem ez volt a birtokaik központja, azaz nem innen irányították azokat, hanem az említett udvarházakból. így az oklevelek nem is említik a vár "pertinentiáit", azaz a hozzátartozó falvakat. Nem számított annak a vártól északra, a mai Bodzfás-kút mellett létrejött jellegzetes váralja-település sem, melyről a 15. századtól vannak adataink. így tehát ekkor Salgó esetében nem beszélhetünk egy, a várnagy által igazgatott váruradalomról, inkább a vár volt ekkor is a két család birtokainak - bár természetesen számukra igen fontos - "tartozéka". S hogy miért is érte meg nekik a falak folyamatos karbantartása vagy a - bár bizonyára nem túl nagy létszámú - várőrség költségeinek fedezése, arra viszonylag egyszerű a válasz: a középkori nemes tekintélyét ekkor sem fokozhatta jobban vármegyei társai körében más, mint az, hogy a vártulajdonosok körébe sorolhatta magát. Jól jelzi ezt az az eset, melyről egy szomszédos birtokos, Sági Balázs 1448-ban kelt végrendelete számol be. Ekkor ugyanis a várral nem rendelkező Sági, mielőtt a török elleni háborúba indult volna, okleveleit Szőlősi Péter és Rapi János nemes férfiak előtt, az ő salgói várukban hagyta biztos megőrzésre. Az azonban nem valószínű, hogy a várbirtokosok igényei miatt itt az építés óta eltelt másfél évszázad alatt nagyobb változtatásokra lett volna szükség. Az eddigi régészeti kutatások mindenesetre nem utalnak az 1300 körül emelt, tehát egy nagy toronyból és a hozzá kapcsolódó nyitott udvarból álló erősség jelentősebb bővítésére. Csupán a várkapu előtt, a bazaltoszlopok között kialakított ciszterna, azaz vízgyűjtő megépítését tehetjük - feltételesen, hisz korhatározó lelet itt nem került elő - a 15. század közepe elé. 16 I VÁR A VÁROS FELETT - SALGÓ VÁRÁNAK ÉVSZÁZADAI
