Feld István: Vár a város felett - Salgó várának évszázadai (Salgótarján, 2016)
get kizáróan a várfalak melletti mélyedések feltöltésekor, azaz az udvarszint kialakításakor kerültek földbe. Ma még ugyan nem tudjuk ezek korát közelebbről meghatározni - ilyen fazekak mai tudásunk szerint a 13. század elejétől egészen a 14. század közepéig használatosak voltak a környéken - de remélhető, hogy a középkori kerámiaművességünk kutatásának fejlődésével egyszer még ez az időhatár is szűkíthető lesz. Szerencsére azonban középkori váraink jelentős részéről írott források is ismertek. "Salgow" várának neve először egy, a szomszédos somosköi várhoz tartozó birtokok bejárásáról 1341-ben kiállított oklevélben tűnik fel, amelyből azt is megtudjuk, hogy birtokosai ekkor a Tarjániaknak nevezett Illés és Miklós voltak. A történeti kutatás ebből az adatból természetesen nem arra következtet, hogy a várat pontosan ekkor emeltette volna a Nógrád megye középkori történetében jelentős szerepet játszó Kacsics-nemzetség ezen két tagja. Köztudomású ugyanis, hogy milyen esetlegesen maradtak fenn - ha egyáltalában keletkeztek - ilyen jellegű írott emlékeink. Azaz nem úgy jár el, mint a falu első írott említésének dátumát manapság gyakran a település alapításaként ünneplő falusi közösség, hanem egy ilyen fontos adat számára csak "terminus ante quem", azaz egy olyan időpont, amelyet megelőzően kerülhetett sor az erősség építésére. Ezt követően meg kell tehát vizsgálnunk, hogy milyen további adatokkal rendelkezünk az oklevélben említett két nemes úrról és további javaikról, tehát a család- és a birtoktörténet segítségét kell igénybe vennünk. A ránk maradt írott adatok szerint a környék egyik legkorábbi, de mindenképp legjelentősebb települése, Tarján "terra", azaz föld egy részét a 13. század közepén az említett nemzetség Illés nevű tagjának egyik, Péter nevű fia birtokolta. Neki már 1265-ben egy vára is volt, melyet általában a mára már szinte teljesen elpusztult Baglyaskővel azonosítanak. Az ő ugyancsak Péter nevű fia még 1329-ben is Tarján "possessio"-n, azaz birtokon kívánt lakni. A faluban azonban Illés másik fiának, Simonnak leszármazottai is rendelkeztek birtokrészekkel, ezért említik közülük [II.] Simont és Miklóst az 1280-as években "de Therian", azaz Tarjániként. A mai megyeszékhely korabeli urai - kik természetesen sok más birtokkal is rendelkeztek a megyében és annak határain túl - az Árpád-kor végén az országos politikában is szerepet játszottak. Míg az idősebb Péter 1270 előtt István ifjabb király, a későbbi V. István közeli híve volt, unokaöccse, Miklós már a 14. század elején a hatalmát a nógrádi vidékekre kiterjesztő s később az első Anjou-uralkodóval is szembeszálló Csák Máté udvari emberei közé tartozott. Lehetséges, hogy Miklós és a fiatalon elhunyt testvére birtokába került az 1290-es években Szőlős (Mátraszőlős) vára is, mely - amennyire ez az ott végzett ásatások során megállapítható volt - Baglyaskőhöz hasonlóan még annál is jóval egyszerűbb építmény lehetett, mint az előzőekben leírt legkorábbi salgói vár. DORNYAY BÉLA MÚZEUM I 9
