Shah Gabriella - Balogh Zoltán (szerk.): Üvegváros (Salgótarján, 2016)
A salgótarjáni öblösüveggyártás története
DORNYAY BÉLA MÚZEUM / SALGÓTARJÁN g Kiemelkedő exporttevékenység 1929-től nyolc vagonnal megindult a külföldre irányuló gyártás, elsőként a keleti piacra. Jelentős minőségi változásokat követően a termékek 1932- től megjelentek Nyugat-Európában, az USA-ban és Kanadában is. A kiszállított érték 1934 és 1937 között megháromszorozódott. Nagy-Britanniából és Franciaországból zömmel kézi gyártású és csiszolt termékeket rendeltek. Az amerikai kontinensre leginkább szifonokat, valamint kehelyárut szállítottak. Az 1935-36-os abesszin háború évei alatt lehetőség nyílt Olaszországba zöldpalackáruk (főleg sörösüveg) kivitelére is. A fő megrendelő a trieszti szesz- és sörgyár volt. Az 1930-as évek közepére a gyár Magyarország legmodernebb üveggyártó üzemévé vált. A finomüveg előállítása nagyrészt szükségtelenné tette a behozatalt, termékei a német, belga, valamint a cseh gyártókkal egyenrangú félként jelentek meg a külföldi piacokon. A legnagyobb mennyiségű exportkiszállítás 1937-ben 155 vagon csiszolt- 85 vagon zöldüvegáru volt. A társaság irányítása 1926-1948 között az ügyvezető igazgatói teendőket Zoltán Frigyes látta el a vállalat 8 fős budapesti központjában. Eredményes piacpolitikát, kereskedelmi stratégiát valósított meg. Kitűnő érzékkel választotta ki vezető munkatársait. A salgótarjáni adminisztratív igazgató 1926-tól 1940-ig, haláláig Szente László, 1944-ig Schreiner Jenő volt. Műszaki igazgatóként, főmérnökként Seimetz Károly, Kohl Osvald és Jermendy Károly tevékenykedett. Haditermelés a II. világháború 1939- től csökkent az export, a háború alatt a meny- nyiségi termelés - a belföldi kereslet nagymértékű emelkedése miatt - minden addigit felülmúlt. 1940- ben a szlovák állampolgárságú szakemberek elhagyták a gyárat. A termelőegységekbe Erdélyből érkeztek szakemberek. Az 1942-1943-as években 17 000 tonna feletti termelést ért el a társaság, amely a legmagasabb érték volt a gyár fennállása óta. A kereslet kielégítésére három új üvegolvasztó kemence épült. Zöldüvegre volt nagyobb igény, a fehérüveg-termékek körében a tömegcikkek száma emelkedett. Második újraindulás A szovjet katonai parancsnok 1944. december 29- én adta ki utasításban a termelés megszervezését. Igazgatónak Jermendy Károlyt nevezte ki. A megalakult Üzemi Bizottság feladata a gyár üzemképessé tétele volt. 1945 márciusában - az ipari áramszolgáltatás megindulásával - csökkentett módban, a IV. kádon kezdődött újra a termelés fehérüvegáruk gyártásával. A termékstruktúrát a hirtelen szükség határozta meg: gyártottak palackokat, poharakat, lámpaüveget, táblaüveget (!), tetöcserepet (!), szovjet katonai megrendelésre 500 000 db tábori kulacsot. Az év második felében beindult a zöldüveg-gyártás is. Rendelkezésre állt a raktáron 250 vagonnyi készáru, de nyersanyagban szűkölködött a gyár. A szakemberek egy része alatt 1943-tól hadiüzemként működött a gyár. 1944-re a foglalkoztatottak száma elérte az 1900 főt, annak ellenére, hogy sokakat katonai szolgálatra hívtak be. 1944. december 18-án az áramszolgáltatás megszüntetése miatt leállt a termelés. A magyar-német leszerelőbizottság döntése 70%-os mértékű megbénítást okozott. A gépek, berendezések felét elszállították, melyek a háború során elvesztek. A műszaki berendezések másik felét Jermendy főmérnök tudtával, nem kis kockázatot vállalva, elrejtették, a IV-es zöld kemence alá, a regenerátorkamrához falazták be. az infrastruktúra újjáépítésében, karbantartásában, többen a szénellátás biztosításában vettek részt. 1946-ban a közgyűlés a részvénytársaság alaptőkéjét 2 millió forintban állapította meg. A vállalat forgótőkehiánnyal küzdött. Az év során megérkezett az első külföldi megrendelő, megindulhatott az export- tevékenység. 1947-ben belföldi gépgyárak elkészítették az Owens automata hiányzó alkatrészeit, így ősszel ismét termelhetett. Az év során újabb svájci (hét vagonnyi) megrendelés mellett nagyobb tételre - 1939-ben gyártásba vett kehelyszériára - jött igény az Egyesült Államokból. Az ügyvezető igazgatóság elkészítette a vállalat hároméves tervét, mely 1947. augusztus 1-jétől lépett életbe.
