Shah Gabriella - Balogh Zoltán (szerk.): Üvegváros (Salgótarján, 2016)
Az üveggyűjtemény kialakulása
28 ÜVEGVÁROS üvegességhez való családi kötődés itt is szerepet játszott a pályaválasztásban. Nagyapja a Salgótarjáni Üveggyárban dolgozott üvegcsiszolóként. Üvegtervezői pályafutását a rajzirodán, a dekorkönyvek vezetésével kezdte. 1980-ban és 1981-ben az Alkotó Ifjúság építésügyi pályázatán az Üvegipari Müvek különdíját nyerte el. 1982-töl tervezett a frankfurti vásárra. Az amerikai, az olasz és a svájci, majd a japán piac volt az elsődleges területe. Alkotásait a technológiai sokszínűség jellemzi. A gyári lehetőségek mellett a piaci divattrendet és a vevők speciális igényeit is figyelembe kell vennie: az esztétikai szempontok mellett alapvető követelmény a funkcionalitás és az, hogy nagyüzemi körülmények között is jól gyártható legyen a termék. A Salgótarjáni Öblösüveggyár és jogutódja, az St Glass tervezőjeként tervezett kézi gyártású színtelen és színes asztali árut (kehely, pohár, kancsó, palack, tál, váza, stb.), ezek dekorjait (kézi festett, kézi csiszolt, homokfúvott), valamint automata gyártású termékek dekorjait (kézi festett, szita, matrica). Emellett centrifugatálak, félautomata kölnisüvegek, kézi gyártású hutakész, külső és belső színköpenyes díszműáruk (tálak, vázák) tervei kerültek ki keze alól. Dósa Zsuzsanna 2012-től a Tarján Glass Kft. tervezőjeként tevékenykedik. Nevéhez fűződik a Magyar Termék Nagydíjas Vitrum et Anima magyar borok kehelykészletének tervezése. Tanulmányi raktárunkban az "Akvárium'1 tál (1993), az 1996. évi frankfurti vásárra tervezett dominó kehelykészlet, a tenger gyümölcsei centrifugaAz üveg öröme 2. Kelyhek, poharak Az 1927. évi fehérüveggyártás megindulása óta a Salgótarjáni Üveggyár és jogutódai a hazai, majd a nemzetközi szesz- és vendéglátóipar beszállítói voltak. Az 1930-as évektől gyártott préselt pálinkás- és borospoharai, söröskorsói igen népszerűek voltak az italboltokban, kisebb igényű vendéglőkben. Az 1930-as évek közepén a salgótarjáni üveggyárat is felkereső neves szociográfus, Szabó Zoltán a termékekről ezt írta: „Munkásai finom, metszett és festett üvegeket készítenek a külföld számára, talpas pezsgőspoharakat mutatóknak, modern üvegkészleteket palotáknak, szép kelyheket hölgyeknek és karcsú vázákat virágoknak." A szociológus is megerősíti a kutatásokból már ismert tényt, hogy a szegényebb társadalmi rétegek számára a kehely, de még az üvegpohár használata sem volt általános. Vizespohárként leginkább bádogbögre szolgált, egyedül az alkohol fogyasztására voltak a háztartásokban pálintálsorozat és a padlizsánlila, smaragdzöld, zöld nagy és kis "sálas" váza, csigásfüles asztali készlet, Bahama üdítős készlet, valamint a magyar borok kelyhei láthatók. A 2000-es évek új tervezőgenerációját Tamás Lívia és Bodnár Bernadett alkotásai képviselik. Tamás Lívia (1975 -) a Magyar Iparművészeti Főiskola kerámia szakának elvégzése után 2001-től volt az St Glass üvegtervezője. Funkcionális tárgyakat, készleteket, szetteket, parfümösüvegeket, illatszertartókat készített elsősorban, üvegből, kerámiából és ezek kombinációjából. Kézi sorozatgyártásra háztartási, díszmű- és világítási üvegeket tervezett (kelyheket, poharakat, palackokat, korsókat, vázákat, lámpabúrákat, stb., amelyek káli üvegből kristály- és színes kivitelben is készültek. A tanulmányi raktárban szereplő, St Glass japán exportjának virágos dekorjait Tamás Lívia tervezte. Tanulmányi raktárunkban világoskék asztali készlete, belső színköpenyes opálváza található. Bodnár Bernadett (1973 -) a Magyar Iparművészeti Egyetem üveg szakának elvégzése után előbb a Párád Crystal, majd 2003-tól az St Glass tervezője. Sorozatgyártásra tervezett, a funkcionalitás és a kor formatervezési kultúrája által meghatározott kelyheket, vázákat, valamint poharakat tervezett kézi fúvásos és esetenként automata gyártásra. Tanulmányi raktárunkban fényescsiszolt, spirál optis whiskyskészlete, palackváza festett színes csíkokkal, valamint az USA-ba exportált mattcsiszolt asztali készlete láthatók. kás-, boros- és a sörös-üvegpoharak. Sok esetben a bor és a sör fogyasztására is ugyanazt a poharat használták. Ritka kivétel a tanulmányi raktárunkban található 1935-ből származó sárga festett söröspo- hár-készlet. A kivételt erősíti egy zománcfestésű vizeskészlet is, amelyet egy baglyasaljai bányász család használt az 1930-as években. A divat és a jóléti színvonal emelkedése járult hozzá az üvegkelyhek és poharak rendszeres használatához. A festett és csiszolt üvegáru egyre inkább bevonult a hazai lakáskultúrába és a háztartások nélkülözhetetlen használati eszközei, díszei tettek a boros-, likőrös-, pálinkás- vizeskészletek. Az 1930-as évek végének neonépies, festett virágmintás, tulipános, girlandos díszítései hódítanak az 1950-60-as évek hordó alakú poharain. A csiszolással díszített kelyhek, poharak jellegzetes dísze volt a forgócsillag. Az 1960-as évektől gyártották reprezentáció céljára
