Shah Gabriella - Balogh Zoltán (szerk.): Üvegváros (Salgótarján, 2016)
Az üveggyűjtemény kialakulása
19 Balogh Zoltán Az üveggyűjtemény kialakulása A Dornyay Béla Múzeum alapító okirata szerint kiemelt célként kezeli ipartörténeti örökségünk emlékeinek megőrzését, kutatását, ismertetését és a közönség elé tárását. A Dornyay Béla Múzeum jogelődje, a Nógrád Megyei Munkásmozgalmi Múzeum 1959-ben jött létre. 1963- tól az új- és legújabbkori történeti muzeologia egyik vidéki bázisa. A munkásmozgalom-történet gyüjté- sén-bemutatásán belül feladata a nagy múltú iparvidék bánya- és ipartörténeti anyagának gyűjtése lett. Ennek keretében az 1970-es évek elején kapcsolódtak a munkásosztály munka- és életkörülményeinek történeti vizsgálatát végző tudományos programhoz. A múzeum korábbi gyűjtőmunkájára alapozva elsősorban a célgyüjtést szorgalmazták: a bányászat, a vas- és üvegipar területén. A tárgyak a történeti tárgyi gyűjteménybe kerültek. Ez magában foglalta az ipartörténeti anyagot, a politikai szervezetek, az életmód (lakás, viselet] tárgyi világát. Az ipartörténeti gyűjtemény becses darabjai a nógrádi üveggyárak termékei. A tanulmányi raktár alapjául szolgáló tárgyi gyűjtemény üveggyűjteményi csoportja több mint 4000 tételből áll. Az üveggyüjtemény létrejöttében jelentős szerepet játszott a gyűjtőmunka tudományos alapokra helyezése. Eszerint az új- és legújabbkori történeti gyűjteményeknek rendelkezniük kell a különböző termelési ágazatok és szakmák fejlődését reprezentáló tárgyegyüttesekkel. Nagy figyelmet fordítva az egyes területekre elsősorban jellemző, a helyi gazdasági-termelési struktúrát leginkább meghatározó ipari, mezőgazdasági szakágazatokra, termelési szervezetekre (termelési eszközeire és termelvényeire). Az iparváros egyik meghatározó üzeme volt a Salgótarjáni Öblösüveggyár. Termékei nemcsak belföldön voltak nélkülözhetetlenek, de külföldön is keresettek voltak. A gyűjtés kezdetén még a gyár korai időszakának belföldi termékei is fellelhetők voltak a háztartásokban. Ugyanakkor a mindenkori aktuális termékek összegyűjtése is fontos volt. A múzeum I. korszakában, az ún. „mindent gyűjtés" időszakában az 1959-1969 közötti évtizedben az üvegtárgyak száma alig gyarapodott, viszont sok mára jelentős történeti értékkel bíró s szinte pótolhatatlan bányászati, üvegipari, vasipari munkaeszköz, gyártmány, viseleti darab került be a múzeumba. Az első üvegtárgyat, egy parádsasvári bonboniere-t 1960-ban leltározták be. Első szerzeményei közül kiemelhetők még egy, már a salgótarjáni üveggyárban készült egyházi kis kancsó, 3 nyakú likőrpalack, kracherlipalack, valamint egy parádsasvári porciós pálinkásüveg és egy monogramos kehely. Megemlítendő az első üvegipari kiállítás a múzeumban 1961-ben, ahol a múzeum elsősorban a gyűjtött üvegipari eszközöket állította ki, a termékeket természetesen az akkor ÉM Salgótarjáni Üveggyár néven működő gyár bocsátotta a kiállítás rendelkezésére. Az üveggyüjtemény alapjait az 1970-es években rakták le, amikor az addig osztatlan gyűjteményeket önálló tematikus, illetve anyagfajták szerinti gyűjteményekre bontották, és így a gyűjtés célirányosabbá válhatott. Ennek megfelelően a célzott életmódtörténeti gyűjtések során jelentős mennyiségű salgótarjáni üvegtermék is bekerült a gyűjteménybe a háztartásokból, padlásokról és pincékből, elsősorban vásárlás révén. A gyűjtemény gyarapodásának másik legjellemzőbb formája az ajándék volt. Tulajdonképpen az üveggyüjtemény elsősorban a Salgótarjáni Öblösüveggyár és jogutódjai ajándéka révén jött létre. 1972 és 1974 között közel 1000 db az 1946-1954 közötti évekből és az 1970-es évek elejéről származó üvegtárggyal gyarapodott a gyűjtemény. Emellett célzott gyűjteménygyarapítás keretében 1973 és 1975 között az öblösüveggyár egyedi termékeiből és tömegcikkeiből közel 200 db-ot vásároltunk. Az 1970-80-as években az életmódtörténeti gyűjtések nyomán tovább gyarapodott és egyre inkább kiteljesedett az üveggyűjtemény. A háztartásokban ekkorra már feleslegessé váltak a gyár 1920-1950 között gyártott termékei és a modern divatízlés miatt ki is koptak a használatból. Az 1980-as években jelentős mennyiségű kereskedelmi üveg került a gyűjteménybe. Az 1980-as évek történeti, irodalomtörténeti kiállításaihoz köthető a gyűjtemény nem nógrádi történeti üvegeinek megvásárlása. Mint ahogyan az 1980-as évek végén kerültek gyűjteményünkbe az egykori Andrásfalva (ma Salgótarján-Zagyvapálfalva) határában az 1870-es években működött egykori csókási üveggyár termékei. Ebből az időszakból származik az első célzott üvegtervezöi alkotások megvásárlása is, nevezetesen Takács Géza üveg- tervező iparművész díszüvegei, készletei bővítették gyűjteményünk termékcsoportjait. Az 1990-es évek gyarapodásai közül ki kell emelnünk Glemba Ru-
