Balogh Zoltán: „Köszönöm a Jóistennek, hogy ide születhettem" - Zenthe Ferenc és Salgótarján (Salgótarján, 2014)
Zenthe Ferenc és Salgótarján
orgánumom, mint Bessenyeinek vagy Gábor Miklósnak, de a hangomra nekem is vigyáznom kell. Ha már a családjáról esett szó, van utódja a pályán? Nincs. Az első házasságomból született egy fiam, de őt nem vonzotta a színészet. Örül ennek vagy bánkódik miatta? Inkább örülök, mert én már tudom, hogy milyen rögös és kiszolgáltatott ez a pálya: a színész vagy megkapja a szerepet vagy nem. Ámbár az is igaz, hogy egy koros férfiszínésznek sokkal kedvezőbb a helyzete, mint női pályatársainak, mert idősebb korában is sokszor játszhat még főszerepet. Gondoljunk csak a Lear királyra-a nagymama-korú női főhősök, ritkábbak. Kitől örökölhette a színészmesterség szeretetét? Nem tudom. A családunkban orvosok, mérnökök voltak. Apám mindenáron azt akarta, hogy közgazdasági egyetemre iratkozzam be, amit én meg is tettem. Ott találkoztam Pécsi Sándorral, aki a jogra járt. Együtt mentünk el felvételizni a Színművészeti Főiskolára, ahová föl is vettek. Apám körülbelül fél év múlva tudta meg, hogy már máshol tanulok. Akkor bizony nem örült túlságosan, de később megbékélt a választásommal. Pályakezdőként több vidéki színházban is játszott. Győrött és Pécsett egy-egy, Debrecenben három évig. A kezdéshez vidéki társulatot választottam és nem bántam meg. Rengeteget tanultam ott, remek partnerekkel dolgoztam együtt és persze kipróbálhattam magam operettben, prózában egyaránt. Pesten esetleg évente egyszer játszhattam volna. Kapott valaha olyan szerepeket, amelyekről érezte, hogy nem illenek Önre? Természetesen. Ilyen mindenkivel előfordul. Egyrészt az ember sok mindent próbál eljátszani, még akkor is, ha tudja, hogy nem illik rá. Másrészt: vannak bizonyos „kényszerítő körülmények." Ha a színész nem fogadja el azt, amit fölajánlanak neki, akkor nem biztos, hogy máskor is megkeresik. Melyik alakítására emlékszik vissza legszívesebben? Nehéz a választás. Sok olyan szerepem volt, amiről azt mondtam: - Jaj, de kár megválni tőle. Ilyen volt például a Scapin furfangjaiban a címszerep vagy a Szentivánéji álomban Zuboly és Puck. De még sorolhatnám. Ki volt a legkedvesebb partnere? Sok „legkedvesebb" van. Ez azért is lehet így, mert mindenkivel jól kijövök. Összeférhető természetem van. Vágyott bizonyos szerepekre? Sosem voltak szerepálmaim, mert hiszen az életem minden szakaszában kaptam jó szerepeket. Szívesen játszottam sorozatokban is. így aztán eszembe sem jutott vágyni valamire, mert mindig volt feladatom. Mit nem próbált még?\erset mondani. Miért? Talán közre játszanak a régi május elsejei kötelező versmondások, amelyekbe mindig belesültem. Ez megmaradhatott bennem, mert egyszer egy Brecht- darabban játszottunk. A szövegben volt egy rövid vers. Mindvégig izgultam nehogy elfelejtsem. Azt kell csinálni, amihez az ember a legjobban ért. Én a verset olvasni, böngészni szeretem. Szavaláskor a színész a saját személyében van jelen, önmagát kell adnia. Én azt szeretem, ha valaki mást játszhatok el. Ma már nem olyan derűs Önről azt mondják, hogy rendkívül vidám, derűs egyéniség. Vidámabb voltam, de sajnos mára már kissé megkopott a jókedvem. Látva, hogy Dornyay Béla Múzeum I 35
