Balogh Zoltán: „Köszönöm a Jóistennek, hogy ide születhettem" - Zenthe Ferenc és Salgótarján (Salgótarján, 2014)

Azok a csodálatos salgóbányai gyermekévek-Zenthe Ferenc gyermekévei Salgóbányán 1920 - 1930

A salgói bányász zenekar

honosították meg a filmvetítést, megelőzve ezzel az acélgyári anyavállalat híres kulturális egyesületét, az Olvasóegyletet.

Az iskoláskorúvá felcseperedö Zenthe Ferenc már mint az iskola kisdiákja vett részt az Olvasókör, a levente szakosztály és a cserkészcsapat rendezte március 15-i ünnepségeken. Ő is együtt énekelte a Magyar Hiszekegyet, a hazafias dalokat és a Himnuszt a dalárdával. Kisdiákként áhítattal figyelte nagyobb iskolatársai karácsonyi és év végi színielőadásokon való szereplését, az angyalszárnyakkal és tündérruhában pompázó kislányok angyal- és tündértáncait. Irigykedve nézte a nagyobbacska gyerekeket, akik már cserkészjelöltként apróddá avatásukra vártak a salgóbányai 925. sz. Balassa Bálint cserkészcsapatnál. Salgói iskolatársaival alig várta, hogy leszálljon az est, és a cserkészünnepélyek zárásaként meggyújtsák a tábortüzet. Mindig nagy ünnepet jelentettek a telep lakói számára a salgóbányai leventék műkedvelő előadásai és azt követő bálok az olvasóköri teremben.

Örökké emlékezetesek maradtak a korabeli bányász ünnepségek is, ahol a díszruhába öltözött bányászok az egyenruhás bányász zenekar pattogós indulóira vonultak Salgóbánya utcáin, meg-meglobogtatva a salgói bányászok összetartozásának legfontosabb jelképét, a zászlót. Fülébe gyakran visszacsengtek a dalárda által énekelt bányász himnusz sorai:

„Szerencse fel, szerencse le! Ilyen a bányász élete..."

Zenthe Ferencnek valóban szerencsés élet adatott meg. Sokszor emlegette, úgy érezhette magát, hogy minden pillanatban tenyerén hordozta az Isten.

Dornyay Béla Múzeum I 23