K. Peak Ildikó et al.: Salgótarjánról diákoknak (Salgótarján, 2014)
A modernizálódó Salgótarján
az 1970-1980-as években épült fel két nagy lakótelep. Az 1960-as rendezési terv direktívájával szemben már itt is éltek a toronyházas lakóépületek építésével. Egyébként a még megmaradó szabad területeken a társas, illetve a családi házas beépítési forma vált általánossá. Számos terület alábányászott volt, ezért is nem létesülhettek magasabb épületek. 1974-ben adták át a Garzonházakat, 1975-ben az új filmszínházat, 1980-ban az új múzeumot. Az új Városi Tanács épületének átadására 1987-ig kellett várni. (Valamennyi tervezője Magyar Géza] Az 1980-as évektől csökkent az állami lakásépítés, egyre inkább a társasházi építkezések kerültek előtérbe. A nyolcvanas években állt helyre a városközpontban megbomlott építészeti egyensúly, hiszen addig csak a vasút keleti oldatán épült a városközpont. Az 1980- as évek végéig állt fel a nyugati városrész. Az itt található toronyházak előterében építették fel a Balassi Bálint Megyei Könyvtár épületét, 1988-ban Finta György tervei alapján. Forradalmi örökség Az 1956-os salgótarjáni forradalmi eseményeknek a legfőbb szereplői a munkások voltak, és belőlük került ki a sortűz legtöbb áldozata is. De ki kell itt emelnünk a diákok és a pedagógusok szerepét is. 1956. december 1-jén, amikor letartóztatták a forradalmi vezetőket, köztük Lénárt Andort, a Gépipari tanárát, kiszabadításukért 200 pedagógus tüntetett a megyei rendőrkapitányság előtt. Az 1956-os forradalom kibontakozó szakaszának egyik legjellemzőbb, szimbolikus eseményei voltak szinte minden településen a felvonulások, tüntetések, amelyek gyakran a szovjet felszabadítási emlékművek ledöntésével végződtek. így történt ez Salgótarjánban is 1956. október 27-én. A reggeli műszakban dolgozó acélgyári munkások általános sztrájkról és a főváros melletti szimpátia-tüntetésről határoztak, mivel a budapesti forradalmi eseményekről a gyár pártbizottsága elítélően szólt. A munkások a város déli részén levő üzemek felé indultak, hogy az öblösüveggyár és a tűzhelygyár dolgozóit is csatlakozásra szólítsák fel. Az üzemek munkásaival és a Gépipari Technikum diákjaival kiegészülve a tömeg a Szabadság tér felé vette az irányt, ahol már javában folyt a szovjet emlékmű eltávolítása. Jelszavaik között szerepelt az „Aki magyar, velünk tart!" Országszerte típus jelenség volt az az esemény is, ahogyan a ledöntött emlékmű talapzatán állva Csákvári László acélgyári amatőr színjátszó elszavalta a Nemzeti dalt. 1956 október végének egy másik, sok településen lezajlott jelképes eseménye volt, amikor a tömeg a Rákosi-rendszert idéző ideológiai jellegű kiadványokat, könyveket, iratokat, dokumentumokat, a korábbi vezetők arcképeit, szobrait kidobálta, sőt fel is gyújtotta. Mint ahogyan a munkások is megszabadultak pártigazolványaiktól. A forradalom leverése utáni időszak legtragikusabb eseménye volt az 1956. december 8-i sortűz. A tüntetésektől és a sztrájkoktól megrettent hatalom szovjet segítséggel a rendőrkapitányság és a megyei tanács előtt összegyűlt tömegbe 32 I SALGÓTARJÁNRÓL DIÁKOKNAK
