K. Peak Ildikó et al.: Salgótarjánról diákoknak (Salgótarján, 2014)

Egy formálódó várostól a kulturális központig

Rippl-Rónai József Reggelizőasztal című alkotása a Mihályfi-gyűjteményben

Vállalat helyi fiókja, ahol részletfizetés ellenében lehetett hozzájutni színvonalas képzőművészeti és iparművészeti alkotásokhoz. Itt viszonylag kevesebb lehetőség nyílt a helyi alkotók támogatására, hiszen többségében a Képcsarnok központi raktárából kapta az üzlet az árut, de pótolhatatlan szerepe volt a művészet népszerűsítése, mindenki számára elérhetővé tétele terén.

Az 1960-as évek időszakára a kultúrcentrum határozat alapján elvártak nyomták rá bélyegüket. A várospolitikai, művelődéspolitikai tervekben hangsúlyos szerepet kapott a szocialista brigádok művelődése, a „szocialista életforma, a közösségi tudat, a szocialista erkölcs" kialakítása mellett a lakosság ízlésének formálása, az irodalmi, képzőművészeti, zenei ismeretek terjesztése, ahogy ezt akkoriban egy szóval nevezték - a népművelés.

Ennek eredményeként fokozatosan létrejöttek a város fontosabb, igen komoly és értékes kulturális rendezvényeinek, mint a Tavaszi Tárlat, Országos Rajzbiennálé [amelyeken résztvevő alkotókat számos, üzemek által alapított díj is ösztönzött), illetve intézményeinek alapjai.

Annyi bizonyos, hogy ez a rendszerváltásig tartó időszak nemcsak városunk kultúrpolitikájában fontos, de ahogy a bevezetőben említettük - a hazai művelődéspolitikában is egy különleges fejezet, hiszen gyakorlatilag határozatok útján kellett létrehozni Salgótarjánban egy virágzó kulturális központot, melyet egyébként egy szintén határozati úton létrejött modern, precedens értékű építészeti környezet vett körül, melyben nagyon is komoly támogatási formák jöttek létre. Ezért tekinthetjük Salgótarján kulturális fejlődését ebben az időszakban egyedinek, minden előremutató, napjainkban is érzékelhető értékével és anomáliáival együtt.

DORNYAY BÉLA MÚZEUM I 45