K. Peak Ildikó et al.: Salgótarjánról diákoknak (Salgótarján, 2014)
A modernizálódó Salgótarján
Kulturális örökség Az 1960-as évek kulturális fejlesztési határozatában erős igényként jelent meg a közműveltség fejlesztése, mivel a városi lakosság iskolázottsága jelentősen elmaradt az országos átlagtól. A feladatok között ezért kiemelten kezelték a közoktatással kapcsolatos feladatokat: a középiskolák szakosodása, színvonalának emelése, a szakmunkásképzés, a kollégiumi ellátás javítása, valamint az általános iskolai oktatás feltételeinek és a befejezett nyolcosztályos képzés arányának a javítása. A program határozott célként jelölte meg egy felsőoktatási intézmény létrehozását. Egyrészt ettől egy az egész szellemi életet inspiráló tudományos- felsőoktatási műhely létrejöttét várták az idetelepülő értelmiségiek révén. Másrészt összefüggött a megyei vezetés presztízs-igényével, hogy ne Nógrád legyen az egyetlen megye, ahol nincs főiskola, mert ez szinte szimbolizálja a kulturális elmaradottságot, - állapította meg Boros Sándor. A kulturális fejlesztési programban megjelennek a műveltségnek mint értéknek, a műveltség megbecsülésének szükségessége, a tanulás és a művelődés társadalmitag követendő magatartásként való felmutatása. Az 1950-es évek oktatáspolitikájának legfontosabb eredménye a Salgótarjáni Gépipari Technikum beindítása. Az új épületben megindított gépészeti oktatással Salgótarján műszaki középiskolához jutott, és a közgazdasági technikummal kiegészülve újabb lehetőségeket nyújtott a diákok képzésére. Az iskolai hálózat fejlesztését már az 1958-as várospolitikai tervben is célul tűzték ki. 1964-ben a 211. sz. ISZI az acélgyárnál kapott új épületet. Később, 1976-tól ez lett a Madách Építőipari Szakközépiskola. Az új Madách Gimnázium az Arany János utcában épült fel. Az 1960-as egyik nagy beruházása volt az új gimnázium, a későbbi Bolyai János Gimnázium megépítése. Ezzel a természettudományok művelésére is lehetőséget kapott Nógrád megye tovább tanuló ifjúsága. A Bolyai János Gimnáziumban vezeték be az 1980-as évek reformjai keretében a kéttannyetvű oktatást Salgótarjánban. A Pécskö utcai szanálások egy új modern általános iskola építését is sürgették. 1967-ben vehették birtokba a tanulók az új Pécskö utcai iskolát, a későbbi Gagarint. Az 1970-es évek elejére érte el Salgótarján és Nógrád megye vezetése, hogy a városban felsőoktatási intézmény létesüljön. 1979-ben a Salgótarjáni Pénzügyi és Számviteli Főiskola nyitotta meg kapuit, hogy itt képezzék az üzemek gazdasági középvezetőit. A vállalati kulturális intézmények az államosítások után szakszervezeti kezelésbe kerültek. Az 1950-es évek elején lényegében az egyesületi keretek felbomlásával jöttek létre Salgótarjánban a szakszervezeti művelődési házak szakkörei és öntevékeny művészeti csoportjai. Ebben az időben Salgótarján társadalmi életének, hátteret, keretet adó intézményei a szakszervezeti művelődési házak voltak. Ezek a hivatalos feladataikon túl más funkciót is betöltötték: telepi közösségek klubszerű szabadabb találkozóinak is helyet biztosítottak. Az 1950-es években a társas étet régi egyesületi színtereinek, a kaszinóknak és 34 I SALGÓTARJÁNRÓL DIÁKOKNAK
