K. Peak Ildikó et al.: Salgótarjánról diákoknak (Salgótarján, 2014)

A modernizálódó Salgótarján

Öntés a tűzhelygyárban, 1960-as évek

munkálatai. A tűzhelygyár 1949-i államosítása majd korszerűsítése után az ország egyetlen kályha- és tűzhelygyára lett. 1964-től indult meg a gyári rekonstrukciók második hulláma, amelynek keretében a tűzhelygyárba a gáztűzhelyek gyártására irányuló beruházást terveztek. Tervbe vették még az öblösüveggyár villamos rendszerének átalakítását, a bányagépgyár fejlesztését, az acélgyári közlekedés átszervezését, a Síküveggyár Zagyva III. üzemegység és a Vegyépszer Salgótarjáni gyárának építését.

Az üzemek rekonstrukciója, fejlődése az értelmiségre is újabb feladatokat rakott. Az MSZMP városi bizottsága 1963 szeptemberében hozott határozata értelmében a beruházásokkal egy időben meg kellett tervezni az adott terület szakemberszükségletét és számukra kellő számú lakást kellett építeni. Az „ezer szakembert Salgótarjánba" mozgalom létjogosultságát az is erősítette, hogy 1964- től megindult a gyári rekonstrukciók második hulláma.

Az ipari üzemek, de a város szempontjából is nagy jelentősége volt az új energiahordozó, a földgáz bevezetésének, 1968-ban. Ez egyben lehetőséget teremtett az üzemeknek és a lakosságnak is a gázfűtésre. Emellett jelentősen csökkentette a város levegőjének szennyezettségét.

1968 - majd később látni fogjuk, több szempontból is igen jelentős év volt Salgótarján életében. Az új gazdasági mechanizmus bevezetésének évében a

DORNYAY BÉLA MÚZEUM I 25