K. Peak Ildikó et al.: Salgótarjánról diákoknak (Salgótarján, 2014)
A városi jogú Salgótarján
Az 1935-ben átadott Salgó Menedékház vállalat [Bánya, Rima, Hirschgyár) tartott fenn levente egyesületet, negyedik volt a város leventeegylete. Az üveggyári ifjakat a bányai leventeegyesületbe osztották be, mivel a gyár az SKB Rt. leányvállalata volt. A felülről irányított leventemozgalom a katonai előképzést biztosította a 12-23 év közötti, középiskolai oktatásban részt nem vevő ifjak számára. A kötelező katonai gyakorlatok nem mindig voltak népszerűek a fiatalok és szüleik körében, ám a leventemozgalom számos fiatalnak nyújtott lehetőséget a versenysportban való részvételre. Cserkészcsapat kettő működött a városban: a bányai „Mátra", valamint a rimai „Sirály". A korszakban országosan és városi szinten is sokat fejlődött a sportélet. Az SBTC labdarúgócsapata 1935-ben szerepelt először az első osztályban, később évtizedekig a legsikeresebb salgótarjáni klubként szerepelt. A SSE egy idényben, 1938-1939- ben szerepelt az első osztályban. Az acélgyár levente síelői révén különösen sikeres volt a korszakban a tarjáni sísport. A magyar történelem legsúlyosabb alpinista balesete is sajnos acélgyári síelőkhöz kötődik: 1944 januárjában levente síelők egy csoportját lavina sodorta el az akkor Magyarországhoz tartozó Radnai- havasokban. Tizenöten lelték a halálukat a hó alatt. A korszakban a városvezetés igyekezett önálló tényezőként a korábbi vállalati gyámkodástól, és egyben befolyástól minél kevésbé függeni. E törekvés DORNYAY BÉLA MÚZEUM I 15
