K. Peak Ildikó et al.: Salgótarjánról diákoknak (Salgótarján, 2014)
A városi jogú Salgótarján
az SKB Rt. vízválasztói erőműve gondoskodott. 1928-ban transzformátor torony létesült a főtéren. A különböző közművesítési és építkezési munkálatok alkalmat teremtettek a hullámzó mértékű munkanélküliség részleges enyhítéséhez. A ma közmunkának nevezett foglalkoztatást akkoriban, eléggé beszédes módon „ínségmunkának" nevezték. A városvezetés igyekezett orvosolni a krónikus lakáshiányt is, részleges sikerrel. A korszak legemblematikusabb városrészében, az Újtelepen, a városi funkciók miatt felduzzadt számú tisztviselői réteg igyekezett társadalmi rangjához méltó lakókörnyezetet biztosítani. A város északnyugati részén, a Luby családtól vásárolt parcellákon építkeztek. Az „úritelepnek" is nevezett, elegáns, kertvárosi jellegű városrész az 1920-as évek közepétől az 1930-as évek első feléig épült. 1929-től épültek lakóházak a városvezetés kezdeményezésére a déli plébániatemplomtól keletre eső domboldalon, a Papberekdűlőn. A mai napig is Rokkant-telep néven emlegeti a városi köznyelv az akkoriban épült családi házas városrészt. Az izraelita temetőtől északra a Luby család parcellázott, itt is épült néhány családi ház, valamint a Nagyállomás környékén is. A korszak első bérháza az első járásbírósági épület helyén, az üveggyárhoz közel létesült 1929-ben. Ez lett a Kilczer-féle bérház. A rimai városrész déli részén a vállalat 1928-ban építette az ún. „kolduspalotákat", valamint 1929-től létesült a Szent Ferenc-telep (később Művész-telep). Az 1922-es rendezett tanácsú, majd az 1929-es megyei városi cím megkövetelte számos új középület megépítését. 1922-1924-ben épült a város északi részén a Horthy Miklós honvéd laktanya. (Ezen a területen áll ma a megyei kórház épületkomplexuma.) Bányakapitánysági székhely 1922-ben lett Salgótarján, átvéve e funkciót az elszakított Besztercebányától. A hivatal új épületét 1924-ben adták át. Az új közvágóhidat 1927-ben adták át. Az Újtelep déli részén épült fel számos középület. 1927-ben adták át az adóhivatalt, valamint a városi rendőrkapitányságot. 1928-ban az új járásbíróságot, a főszolgabírói hivatalt, valamint a csendőriskola és laktanya épületét avatták (utóbbiban ma a közgazdasági szakközépiskola működik). 1930-ban adták át az Újtelepen a város első játszóterét. Az Újtelep az a városrésze Salgótarjánnak, amely a leginkább megmaradt eredeti formájában az 1945 utáni átépítések után. A megnövekedett számú református (köztük sok újonnan, gyakran elcsatolt területekről érkezett tisztviselő) hívő számára fontossá vált egy templom építése, 1929-ben adták azt át, szintén az újtelepi részen. A katolikus hívők számához mérten kevés volt már a régi plébániatemplom. 1936-ban szentelték fel az acélgyári városrész déli részén a ferencesek által fenntartott északi plébániatemplomot. A város oktatási intézményei a vállalatok által fenntartott társulati-, valamint állami fenntartású iskolák voltak. 1928-1929-ben építette fel az RMSVRt. új társulati elemi iskoláját (a későbbi Petőfi Általános Iskola). A kultuszminiszter gróf Klebersberg Kunó által átadott iskolaépület az egyik legkorszerűbb volt a korabeli Magyarországon. Polgári fiú- és leányiskola is működött a városban, a Szilárdy-majorral átellenben (későbbi II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola). A városi jogállás kötelezővé tette 10 I SALGÓTARJÁNRÓL DIÁKOKNAK
