K. Peák Ildikó - Shah Gabriella: Mihályfi-gyűjtemény - Dornyay Béla Múzeum, Salgótarján (Salgótarján, 2014)
Egy gyűjtő portréja (Mihályfi Ernőről)
tárlatain a magyar művészet közelmúltja szokott felvonulni, amelyet csak gyenge szálak fűznek a jelenhez is. Ezért különösen meglepő látvány a holnap megnyíló kiállításon a magyar művészet jövőjének felvonulása. De amilyen meglepő, olyan örömteljes látvány is ez ... A fiatalok kiállítása legelsősorban is arról biztosít, hogy ezt a virágkort nem követi majd hanyatlás, hanem, ha lehet, még erősebb fejlődés jön utána. Olyan gazdag az utánpótlás, annyi tehetséges, rendkívül tehetséges fiatal művész lép a beérkezettek nyomába, hogy a magyar művészet előkelő helyét Európában hosszú időre biztosítva láthatjuk."11 A felsorolt nevek között megtalálhatjuk Medveczky Jenőt, aki Csók és Vaszary tanítványa volt, illetve a szintén Csók-ta- nítvány Beck Juditot és Schubert Ernőt, továbbá Glatz Oszkár növendékét, Vadász Endrét. Valamennyien több művel is képviseltetik magukat a gyűjteményben, hiszen nemcsak írásaiban foglalkozik sokat a fiatalokkal Mihályfi Ernő, de az alkotások nagyon komoly részét jelentik a két világháború közti időszakban felbukkanó tehetségek művei. Mellettük számos - már Mihályfi Ernő korában is - klasszikusnak számító hazai képzőművész grafikájával, festményével találkozhatunk a gyűjteményben. Olyan nevekre bukkanhatunk, mint Hollósy Simon, Mednyánszky László, Gulácsy Lajos, Iványi Grünwald Béla. Hollósy akadémiai rajztanulmányai, Mednyánszky tájképvázlatai és csavargó tanulmányai, Iványi 11 MIHÁLYFI E.: A legfiatalabb művészek seregszemléje a Műcsarnokban. Magyarország, 1928. május 20. In: Mihályfi Ernő: Művészek, barátaim. 28. o. Grünwald pannóterve mellett a hagyaték különösen gazdag anyagot őriz Gulácsy Lajos műveiből, nemcsak tanulmányrajzokat, érzékeny női portrékat és friss vázlatokat, hanem a művész nagyon jelentős, több ízben reprodukált, ceruzával rajzolt önarcképét, 1908-ban készült, finom olaj női portréját, illetve szintén többször közölt 1916-18 között keletkezett szürrealisztikus kompozícióját. Kuriózumnak tekinthetjük a Sinkó Katalin által 1902 körüli időszakra datált női aktot. Kortársa, Rippl-Rónai József munkásságát grafikai aktok mellett leheletfinom litográfiák, illetve ragyogó, Reggeliző asztal című, a művész ún. kukoricás korszakában született csendélete képviseli. Ez utóbbi jelentőségét érzékelteti, hogy egy külföldi magángyűjteményben ma is megtalálható hamisított változata. E sajátos, egyéni művészi pályát befutó alkotók mellett Mihályfi Ernő gyűjteményében helyet kaptak a két világháború közti hazai képzőművészet jelentős irányzatainak képviselői. Mihályfi első méltatói közé tartozott Nagy István munkásságának, aki a századelő alföldi iskolája örökségének folytatójaként festette komor színvilágú, súlyos tájképeit. Már a korábbiakban utaltunk arra, hogy a gyűjteményben legnagyobb számarányban a 20. század eleje avantgárd irányzatai képviselőinek alkotásai találhatók meg. A tízes, húszas években konstruktív-expresszionista irányt követő képzőművészek közül Bortnyik Sándor, Nemes Lampérth József, Kmetty János, Mattis-Teutsch János, Tihanyi Lajos műveit gyűjtötte, a legközelebb hozzá azonban Uitz Béla - akinek nagyon gazdag anyagát őrzi a gyűjtemény - művészete állt. Ide sorolható még a Nyolcaktól az expressziMihátyfi-gyűjtemény 9
