K. Peák Ildikó - Shah Gabriella: Mihályfi-gyűjtemény - Dornyay Béla Múzeum, Salgótarján (Salgótarján, 2014)
Egy gyűjtő portréja (Mihályfi Ernőről)
Ha monopolizált formában is, de szélesedett a gyűjtést kiszolgáló műtárgypiac. A hetvenes évektől számos privát kollekciót állítottak ki, sőt szakosodott folyóirat is indult az érdeklődők számára."1 Ébli Gábor fent idézett sorait tovább olvasva fel kell figyelnünk egy, írásunk témáját nagyon is komolyan érintő gondolatra. A szerző a későbbiekben a műgyűjtés különböző típusairól szólva megállapítja, hogy „... szintén a látszólag visszaszorult értelmiségi típusú gyűjtéshez sorolható a protestáló választás. A régi rendszerben a hatalommal szemben egy gyűjtő a modern vagy kortárs preferenciáival tiltakozott, védett, saját szigetet hozva létre... Ez olyan szereplők között is gyakori, akik a domináns gazdasági és politikai rendszer nyertesei, haszonélvezői, ám sikerük láttán meghasonlanak, s rejtett énjüket kívánják manifesztálni művészeti választásaikkal. Ahogyan Mihályfi Ernő, Patkó Imre vagy a régi rendszer más prominens figurái a munkájukban a párttól átvett szlogenekkel azonosultak, miközben második identitásukban ezzel ellentétes esztétikumot gyűjtöttek, úgy ez a Janus-arcú gyűjtés ma is gyakori, csak áttételesebb."2 Janus-arcú meghasonlás, rejtett ellenállás vagy nagyon is tudatos „rendszerhű" koncepció eredménye-e a 20. századi magyar gyűjtemények között is nagyon kvalitásosnak tekinthető Mihályfi-gyűjtemény? Mihályfi Ernő kortársai - természetszerűleg - a műgyűjtőnek a „szocialista képzőművészet iránti elkötelezettségét" emelték ki, ami ennyire sarkítva - szintén magától értetődően - nem igaz. Egyéni, személyes 1 ÉBLI, 2010. 2 ÉBLI, 2010. ízlés-e az oka annak, hogy az Európai Iskola, illetve a szentendrei festészet képviselői közül jó néhányan, mint Bokros Birman Dezső, Gadányi Jenő, Barcsay Jenő, Egry József, Márffy Ödön, illetve Schubert Ernő alkotásai megtalálhatók a gyűjteményben, a nonfiguratívabb irányokat képviselők - így Anna Margit, Vajda Lajos, Ámos Imre, Bálint Endre, Gyarmathy Tihamér, Korniss Dezső, Kassák Lajos, illetve Szántó Piroska - festményei, rajzai viszont nem ? Az utóbbi alkotók - akik közül jó néhány szerepel többek között a Deák-gyűjteményben - munkássága egyébként nagyban hozzájárulhatott ahhoz, hogy az Európai Iskolát - mint a többi „polgárivá" nyilvánított képzőművészeti szerveződést 1948-ra gyakorlatilag elsorvasztotta a kor művészetpolitikája, amelynek tulajdonképpen Mihályfi Ernő is részesévé vált. Tulajdonképpen ennek a művészetpolitikának volt többé-kevésbé aktív részese Mihályfi Ernő az 1945 és 1970 közötti időszakban, így életútját az alábbiakban kívánjuk megidézni néhány sorban. Mihályfi Ernő 1898. szeptember 3-án született a Nógrád megyei Béren. Édesapja Mihalovits Sámuel evangélikus lelkész volt. A budapesti műegyetemen tanult, majd 1918-ban behívták katonának, rövid ideig az olasz fronton harcolt. Még ugyanebben az évben Budapesten a bölcsészeti karra iratkozott be. Szegeden doktorált 1923-ban. Már egyetemi hallgató korában foglalkozott újságírással - 1920-tól az Est című lap külső, majd belső munkatársa volt. 1923- ban az Egyesült Államokba ment, inasként, csomagkihordóként, segédtisztviselőként dolgozott, közben továbbra is tudósításo4 Mihályfi Collection
