Balázs János: Versek - vallomások - látomások (Salgótarján, 2008)
A csillag-igazgató vén remete
bői álló kötetet ötven példányban Füstölgések címmel, amely nem maradt visszhangtalan az irodalmi életben. 1971-es felfedezését követően képei viharos gyorsasággal indultak útnak, szóródtak szét múzeumokba, galériákba, magángyűjtők tulajdonába, és sok közülük azóta is külön bolygóként járja a maga titokzatos útját. Kéziratai teljes együttese: a visszaemlékezések, az önéletírások, a verses füzetek, a több ezer kéziratlap - néhány töredéktől eltekintve - együtt őrződött meg; s halálát követően a salgótarjáni múzeum gyűjteményébe került. Azzal a képanyaggal együtt, amely vélhetően a helyi tematika miatt maradt hátra, és amelyet azóta folyamatosan - a bolygó festményekből - gyara- pítunk. Ebből a hatalmas anyagból állítottuk össze jelen kötetünket, teljesítve ezzel Balázs János kívánságát: „Erősen akarom, hogy írott dolgaim... hosszú alvás után ébredjenek végre fényes napvilágra”. A válogatás legfőbb szempontja az volt, hogy lehetőleg áttekintő képet adjunk Balázs János írói világáról. Prózájából három témakört bontunk ki: önéletrajzát, városi élményeit, és alkotói önvallomását. Verses munkái három nagy ciklusban jelennek meg: az Élet, Égés, Salak egy általa próbált tematikusabb válogatás kiteljesítése, a Füstölgések füzeteit eredetileg ő is időrendbe rendezte, a XX gépelt kötetből válogatott Glóbus gondolat-látomás-álom folyama szabadon hömpölyög. Döbbenetes őszinteségű, személyes hangú elemzésekben vizsgálja önmagát, léthelyzetét Balázs János, az ember legbelső lényegéig lemeztelenített lélek kitárulkozásai ezek a versek, vallomások. Olvasom a sorokat és a fényképen rögzített arc egyre ismerősebbé válik,egyre közelebb kerülve az éles vonások mintha elmosódnának, és már a másik ember tekint rám, vagy csak önmagunk emberi vonásait látom. Kovács Anna 132
