Bagyinszky Istvánné - Szvircsek Ferenc (szerk.): Értékek és konfliktusok. Salgótarján és Nógrád megye kulturális élete a hatvanas években. Történeti tanácskozás Salgótarján, 2004. október 25. (Salgótarján, 2005)
Kovács Anna: Tükörben a hatvanas évek szépirodalma, avagy az a bizonyos kígyó
Értékek és Konfliktusok re, hogy - isteni igazságszolgáltatásként - eligazítsa az eseményeket, és a nagy titkot felfedje, azaz ki is valójában az ivóban ülő Torma Károly. Gyökér Pál, a negatív ellentábor vezére valóságos politikai szónokként - igazi demagógként - érvel álláspontja igaza - a ser ital - mellett: „Kérdem én, miféle törvény tiltja azt a mi népi államunkban, hogy az egyik honpolgár ne igyon sört, a másik meg félliter számra nyakalja? Mégiscsak szemenszedett imperialista fondorlat, hogy a tsz-dolgozói- nak a nyári kánikulában nem adnak sert! Mert én nem fogom be panaszos számat! Hát jár is! (Kiissza a korsót.) A dolgozó embertársaimért mindig is felemelem szavam.” Hasonló elszántsággal és hévvel tüzeli fiatal ivócimboráit a Pestről érkező „főelvtárs, agronómus vagy mérnök, a fene tudja milyen franckarika ellen... hogy ide jön egy pesti, egy vasalt nadrágú? Kiforgatnak javainkból! Eleszik a munkaegységünket! Uraskodnak felettünk! Pedig belevaló, hozzáértő, helyi szakembereket kellene inkább vezető pozícióba rakni.” Természetesen olyat, mint ő maga, aki pedig valójában „a kert alatti sutyorgók! A munkától hidegrázást kapó szájhősök” vezére, akiknek a húsosfazék, az kéne - így olvassa rájuk Hadaró Lajos vétkeiket. A szatíra leghátborzongatóbb, ijesztő részlete az, amikor Gyökér és csapata a várható pesti agrármérnök elleni összeesküvést megtervezi; a mód, a módszer, ahogyan meg kívánnak szabadulni tőle, egy sötét korszak emlékét, hangulatát, bűneit idézi fel: „Majd ráuszítjuk a KISZ-t. Azt mondjuk Rigónak, hogy a manusz karrieristának nevezte... Megsúgjuk Sas Gábornak, eldicsekedett a koma, azért küldték ide, hogy nyomozzon az elnök után. Akkor lőttek neki!... írni is tudunk mi az újságnak. Aláfirkantunk vagy 30 nevet. Lesz olyan vizsgálat, hogy...” Szerencsére a szatirikus hangnak megfelelően a legfőbb eszköz és csapás Torma eltávolítására: „Ráuszíthatjuk Vülogó Marit is! Úgy is rázza a nyavalya a fiúkért.” Ám a legjobbkor, az események elfajulása előtt, a darab végén színre lép Sas Gábor, és a titokra fény derül. Az ivóban csendesen Népszabadságot olvasó férfi - aki mindent hallott és látott -, ő a Pestről érkező idegen, az állattenyésztés leendő vezetője, Gyökérék leendő vasmarkú főnöke, aki nem idegen a falutól. Árva gyerek volt, s most hazaérkezett. Az ő „fenyegető” ígéretével zárul a darab, miszerint „...tisztába tesszük hamarosan az istállók környékét is.” Témaválasztásában talán a sematikus „parasztdrámák” körébe utalható Varga Imre darabja, de több annál. A szatirikus hangú éles gúny általános, és nem csak a Gyökér-tábor ellen irányul, sőt mintha a kisszerű konfliktus választásában (Almuska vagy ser) a műfaj, a korszak kritikája is megfogalmazódna itt. 1964-ben A tárgyalást mégis elnapolják címmel részletet közölt a Palócföld Lakos György: Justizmord” című három felvonásos színművéből. Visszatekintve és mérlegelve azt, hogy mindössze nyolc év telt el az 1956-os forradalom eseményei óta, meglepően bátor vállalkozásnak tűnik a darab idejének, helyszínének és témájának a megválasztása. Idő: 1956 decembere, karácsony előtti nap, a szenteste, a megváltó megszületésének, eljövetelének ígérete. A várakozás hangulata kimondatlanul is benne van a mű eszmei szövetében. 93
