Bagyinszky Istvánné - Szvircsek Ferenc (szerk.): Értékek és konfliktusok. Salgótarján és Nógrád megye kulturális élete a hatvanas években. Történeti tanácskozás Salgótarján, 2004. október 25. (Salgótarján, 2005)
Balogh Zoltán: Szabadidős szokások - szórakozás Salgótarjánban az 1960 - as években
Értékek és Konfliktusok A fiatalabb generáció az adott helyen játszott tánczenéhez kötődött, ezért nyár idején különösen kedveltek voltak a zenés kerthelyiséggel rendelkező szórakozóhelyek, amelyek többsége a városközponttól távolabb volt. Az 1960-as évek elejéig még működött az 1930-as évek egyik leglátogatottabb szórakozóhelye, a Kioszk vendéglő kerthelyisége, ahol annak idején a Szürke Fiúk zenekar játszott. Szalonzene szólt a hajdani Polk vendéglő kerthelyiségében, a fiatal párok kedvenc helyén, amelyet ekkor Vadaskerti kisvendéglőnek neveztek. Az 1960-as évek közepétől a vendéglő belső helyiségeit bankettek, esküvők és egyéb rendezvények tartására is alkalmassá tették. Eszpresszóvá alakulása után vált nevezetessé a Gyöngyvirág cukrászda a városközpont szélén, amelynek korszerűsítésével zenés kerthelyiséget is létrehoztak Fagylaltkert néven. Az üzlet a nyári szórakozások központjává nőtte ki magát. 1945 előtti elődjéhez, a közkedvelt Jancsovics vendéglő hírnevéhez híven működött a Kulacs zenés kisvendéglő, amely az államosítások után kocsma lett, majd 1955-től Sport vendéglő néven is ismert volt. A város egyik 1945 előtti leghíresebb szórakozóhelye a Nemzeti szálloda étterem és kávéház az 1960-as évekre elvesztette patinás jellegét, és már mint csak önkiszolgáló étterem és italbolt működött. Törzsvendégei már reggel 5 óra előtt toporogva várták, hogy kinyisson és bedobjanak egy-két felest. A műszakba indulók is felrázták magukat egy kis kisüstivel, az éjszakai műszakból jövők pedig a munka befejezésének örömére vettek magukhoz egy kis itókát. Az élet a Nemzetiben azért elsősorban délután, amikor az acélgyárban 2 órát fújtak, és este felé élénkült meg. Záróra tájékára azonban már elég vegyes és eléggé ittas társaság gyűlt itt össze, akik a mulatás végett a Karancs Szálló éttermébe mentek át és jelentősen rontották annak színvonalát. Emiatt a városi tanács a Nemzeti étterem záróráját 23 óra 30 percben állapította meg. A Nemzeti népszerű volt a város középiskolás diákjainak a körében is. Szabadidejükben, lyukasórákon előszeretettel múlatták itt az időt a törzsközönség körében a harmadnegyedévesek. A Nemzeti - hagyományaihoz híven - igaz, hogy már csak negyedosztályú kocsmaként - a salgótarjáni értelmiség, elsősorban a művészvilág törzshelye lett. A Nemzeti a helyi irodalom és képzőművészet ihletőjévé vált. A tragikus sorsú grafikus- művész, Szujó Zoltán alkotásaiban vissza-visszaköszönni látjuk a Nemzeti füstös-bűzös kocsmai légkörét, felismerni véljük törzsalakjait. Egy-egy lakótelep ellátására szerveződött az 1956 nyarán a az Acélgyár melletti emeletes épületben megnyitott Salgó és a születő vásártéri lakónegyed ellátását célzó Fekete Gyémánt kisvendéglő. A „talponállók helyett kisvendéglőket!” jelszó salgótarjáni megvalósulásának jegyében megnyitott Salgó kisvendéglő utóbb Muskátli falatozóvá alakult és leginkább csak Fekete Laci néven vált ismertté, üzletvezetőjéről. A tiszta környezet, a kulturált kiszolgálás, a barátságos hangulat a vendégek számára az otthonosság érzetét keltette. Nem is volt panasz a forgalomra. Az SBTC-meccsek után különösen sietni kellett a szurkolóknak, ha hosszabb sorbanállás nélkül szerettek volna frissítőhöz jutni. Egyedül a szűkös fogyasztótér akadályozta az ülő fogyasztást, ezért az évtízed végén 120 férőhelyes fedett terasszal bővült a falatozó. így már a meccsek izgalmas pillanatait az asztalnál kényelmesen ülve lehetett felidézni. A vendégek kulturált szórakozását pedig különféle társasjátékok így pLkártya, sakk biztosították. 73
