Bagyinszky Istvánné - Szvircsek Ferenc (szerk.): Értékek és konfliktusok. Salgótarján és Nógrád megye kulturális élete a hatvanas években. Történeti tanácskozás Salgótarján, 2004. október 25. (Salgótarján, 2005)
Horváth István: Politikusok vitái a kultúráról az 1960 -as évek elején Salgótarjánban
Értékek és Konfliktusok A település eddigi történetében példátlan összhang valósult meg - legalábbis a döntések megszületésének legmagasabb szintjén - a különböző szakmai feladatok megvalósításának érdekében. A fentebb, a fő feladatokat felsoroló követelményekben jelentkező igényeken túl ez utóbbit, az összefogás megvalósulását tartom a kor legjelentősebb, megőrzésre méltó szellemi értékének. Politikai csoportok és holdudvaraik társadalmi összetétele A hatvanas évek kezdetén a politizálás meghatározó színterét a helyi élet irányításában domináns testületek, és még inkább az őket segítő apparátusok jelentették. Az itt dolgozó személyek politikához való viszonya értelemszerűen eltérő volt. A megtalálható nézetek az országos viszonyokat képezték le némi eltéréssel Nógrádban, a dokumentumok tanúsága szerint 1962-ben „ a még mindig előforduló revizionista, opportunista megnyilvánulásokat és az elbizakodottságból, a képzetlenségből, a már betanult dogmák ismételgetéséből táplálkozó szektás jelenségeket” tartották a legfőbb bajnak.4 1966-ban „a torzító jobb és baloldali szemléletek” valamint a „tunyaság, a formalizmus, a szócséplés” elleni küzdelmet hangsúlyozták.5 A megyében érzékelt és felvázolt ideológiai irányzatok a társadalmi tevékenység konkrét területein, így a kulturális életben is érvényesültek. Ezt tapasztalhattuk a korábban említett politikai döntések létrejötte során is. A bányaigazgatóság első számú vezetője - név szerint Pothornyik József - e témában nem a progresszív felfogást képviselte. Hatására a szénbányák mérnökei, középvezetői közül sokan osztották véleményét. Hozzájuk hasonló felfogást képviselt a szakszervezetek vezetőinek, a vezető kulturális munkatársainak figyelemre méltó hányada, a politikai irányító apparátus társadalmi, rendvédelmi területre nyomást gyakorló garnitúrájának jelentős személyiségei. Kortársi emlékezet szerint nézeteiket „ez a legfontosabb kérdés most Nógrádban?” mögé bujtatták. De szerepük volt abban is, hogy az 1000 értelmiségit letelepíteni szándékozó döntés végleges formájában a szakember megfogalmazás került.6 A felsorolt szervezetekhez, intézményekhez tartozók közül - akkor még általánosnak nevezhető ez az állapot -, a kevésbé iskolázottak csatlakoztak e felfogást hangoztatók sorába. Szerencsének, és a megfelelő ismeretnek köszönhetően a megye és Salgótarján első számú politikai vezetése a kulturális döntések pártfogói között voltak, és támogatták a terv szülő atyját, a megfogalmazás szakszerűségét is garantáló, az akkoriban működő Esü Egyetem igazgatóját, név szerint Boros Sándort. Az egyénisége, személyes kapcsolatai és nem utolsó sorban az akkori irányító társaságból kimagasló szakmai felkészültsége, a megyei értelmiség Salgótarjánban élő és dolgozó meghatározó személyiségeit a kulturális döntések elfogadása mellé állították. A művelődést irányítók, a politikai döntést előkészítők, a kulturális intézmények vezetői és fiatalabb, de szellemileg érettebb munkatársai, népművelők, tanárok, orvosok és mérnökök, képzőművészek, írók alkot4 MSZMP Nógrád megyei pártértekezletének határozata 1962. Nógrád megyei nyomda. 13.p. 5 MSZMP Nógrád megyei pártértekezlete Salgótarján, 1966. 7.p., 37.p. 6 Illés Miklós megyei tanácselnökhelyettes elbeszélése nyomán. 58
