Bagyinszky Istvánné - Szvircsek Ferenc (szerk.): Értékek és konfliktusok. Salgótarján és Nógrád megye kulturális élete a hatvanas években. Történeti tanácskozás Salgótarján, 2004. október 25. (Salgótarján, 2005)
Csongrády Béla: A művészeti élet változása és tükröződése a megyei sajtóban
Értékek és Konfliktusok dezni a megyei zenekari és énekkari találkozókat, időszakonként az országos bányász illetve vasas találkozókat.” Annyiban az i./ pont is tartalmazott egy idevágó passzust, amennyiben itt fogalmazódott meg egy 1965-ben létrehozandó üvegipari múzeum és egy állandó jellegű termékkiállítás szükséglete. Nem valószínű, hogy tudatos volt, mindenesetre a határozatot közlő újságoldalon egy viszonylag nagy terjedelmű fotó jelent meg az észak-magyarországi vasas munkásszínjátszók fesztiváljáról, a petőfisek Tragédia-előadásáról, Somoskőy István, Csics György és Kerner Edit jelenetéről. A történtek ismeretében különösen érdekes a határozat egészét, illetve egyes pontjait megítélni. Innen nézve tartalmilag feltétlenül szemet szúr a feladatok túlpolitizáltsága, egyes esetekben direktsége, formailag pedig a pongyolasága, pontatlan fogalmazása. Miután tudjuk, hogy melyik területen mi történt, könnyűszerrel állíthatjuk azt is, hogy esetenként illuzórikusnak, irreálisnak bizonyult e döntés. Nem véletlen, hogy egyes teendők (például a szabadtéri színpad) mindmáig nem realizálódtak, így bizonyára nem is voltak megalapozottak. Id. Szabó István alkotásainak pedig csak jóval a művész halála után, születésének századik évfordulóján, 2003-ban sikerült méltó helyet találni, akkor is Salgótarjánon kívül, Kisterenyén. Számos területen azonban igenis előrelátó volt a határozat s a később bekövetkezett események visszamenőleg is igazolták az elhatározás és a megvalósulás szoros kapcsolatát. A következményeket tekintve is kiemelten kell kezelnünk a képzőművészeti élet fellendülését. Bár a határozatban - legalábbis mai szemmel - eléggé disszonánsán csengett a Magyar Képzőművészek Szövetsége Észak-magyarországi Területi Szervezetének - mint szakmai szervezetnek - előírt feladatsor, a címzett komolyan vette egy, már megkezdett folyamat megerősítésére szóló „felszólítást”. Erre utal, hogy 1965. áprüis 4-én, a felszabadulás 20. évfordulóján - a dátum nyilván nem volt véletlen - az észak-magyarországi szervezet itt Salgótarjánban rendezte meg első területi kiállítását négy megye - Borsod, Heves, Szabolcs és természetesen Nógrád - képzőművészeinek részvételével „Munka - művészet” címmel. A tárlatot a későbbiekben a további három megyében is bemutatták. Mind a kiállítás védnökségében, mind pedig intézőbizottságában számos helyi politikus illetve szakember is helyet kapott. A katalógus előszavát Aradi Nóra művészet- történész írta, hangsúlyozván, hogy „szocialista művészeink mondanivalója egyre tisztábban szólal meg... S társadalmunk szocialista jellegén, az objektív valóság változásain múlik, hogyan növekszik művészeinkben az egyre teljesebb, történelmileg átfogóbb ítéletalkotás igénye, hogyan bontakozik ki az a művészeti rend, amely majd társadalmi rendünk megfelelője lesz." Az erősen politizáló szöveg további sajátossága a „művészeink” szóhasználat, amely ugyancsak a korszak egyik sajátossága volt. A tárlat helyszínéről szemléletesen számolt be Kelemen István, a megyei tanács művészeti főelőadója a Nógrád április 25-i számában. „Az ideiglenes helyiség (ahogyan Czinke Ferenc javasolta, az épülő József Attila Művelődési Központ déli, földszintes szárnyában, ahová később a megyei könyvtár költözött: Cs. B.) épületét még állványok övezik, de benn a frissen vakolt, vagy éppen vakolatlan falak már helyet adnak a művészetnek.” Kelemen István - nyilván a hivatalos véleménnyel megegyezően - bizakodóan állapította meg, hogy „az észak-magyarországi szövetség létrejötte egészséges fejlődést eredményezett megyénk képzőművészeti életében. A kiállítás országos rangot jelent az észak-magyarországi szövetségnek, magának Salgótarjánnak is, s hozzájárul ahhoz, hogy a közönség a műveken keresztül közelebb kerüljön a szocialista realizmushoz, mai művészetünk megértésé49
