Bagyinszky Istvánné - Szvircsek Ferenc (szerk.): Értékek és konfliktusok. Salgótarján és Nógrád megye kulturális élete a hatvanas években. Történeti tanácskozás Salgótarján, 2004. október 25. (Salgótarján, 2005)

Csongrády Béla: A művészeti élet változása és tükröződése a megyei sajtóban

Értékek és Konfliktusok lentős tudós, művész szülöttének nevét jóformán még nem is ismerik a megyeszékhe­lyen. A különböző nemzeti kultúrák ápolásában, a kulturális intézmények kapcsolatá­nak, együttműködésének erősítésében nem lebecsülendő missziót teljesíthetne Salgótar­ján. A csehszlovák-magyar szellemi, kulturális kapcsolatok eddigi hagyományai, és még inkább közös jelenünk és jövőnk, valósággal kínálják a lehetőségeket a közös rendezvé­nyekre, közös szellemi értékeink ápolására, az egymással szomszédos területek rendsze­res és intenzív kapcsolatára” - írták a szerzők. A vitacikk idézett szövegrészeiben megfogalmazott igények többek között igazolják a fentiekben mondottakat a konkrét művészeti tevékenység és a nevelőmunka szoros összekapcsolásáról. Ez a követelmény - teljesen evidens módon - szóhasználatában is megfelelt a korszellemnek, a politikai elvárásoknak, így volt benne a levegőben - ahogy mondani szokás. A cikkben említett teendők egy része abszolút reálisnak bizonyult. így a kiállítások rendszerének meghonosítása, a művészeti nagyrendezvények, fesztiválok kérdésköre, vagy a határmentí kulturális, művészeti együttműködés erősítése. Túlzás­nak bizonyult viszont a hetenkénü színházi előadás gondolata és másként alakult az in­tézmények úgynevezett profilírozása is. A Madách-kultusz salgótarjáni meggyökerezte­tése pedig évtizedeket váratott ugyan magára, de az utóbbi években megvalósult. A gondolatébresztőnek szánt egész oldalas cikkre meglepő nagy számban, mintegy tucatnyian reagáltak a társadalom különböző rétegei (újságírók, pedagógusok, orvosok stb.) képviseletében ugyancsak nagy terjedelemben. A művészeti témával legközvetle­nebbül egy képzőművész, az alkotóereje teljében lévő Czinke Ferenc „Szép terveinkre itt üssék rá a pecsétet” című, szeptember 6-án megjelent írásában foglalkozott. „Salgó­tarján új arca, konstruktív rendű üzemi épületei, az ipari munka ezerarcú szépsége ösz­tönzőleg hat az alkotó művészre... Jogos igény: ipari városunk ne csak a termelés terü­letén, hanem a kultúra területén is járjon mérföldes csizmával, mind szorosabbra fűzve kapcsolatait a művészetekkel. Művészeti életünk új startkőhöz érkezett”... - írta a maga szép, de kicsit fennkölt stílusában Czinke Ferenc és megjegyezte, hogy a szakköri szín­vonal gátnak bizonyul. Szerencsés lépésnek tartotta, hogy az Országos Képzőművésze­ti Szövetség elnöksége területi szervezeteket hoz létre s Nógrádnak rangos helye kell, hogy legyen az észak-magyarországi szervezetben, amelynek első kiállítását szerinte az épülő - Czinke szóhasználatával élve - kultúrpalota oldalszárnyában kell megrendezni 1965. április 4-én. Cikke további részében többek között felveti az üzemi tárlatok, a me­gyei vándorkiállítások továbbfejlesztésének szükségletét, megemlíti, hogy az épülő négy műtermes lakás máris kevésnek bizonyul, felveti az üvegművészek alkotásainak és id. Szabó István szobrászművész bányászattörténeti sorozatának elhelyezési gondjait. Megállapítja, hogy jobban kell támaszkodni a helyi szakemberekben meglévő értékekre és „le kell számolni a patópálos maradisággal.” Bizonyára Czinke Ferenc gondolatainak is volt szerepe abban, hogy - mint látni fogjuk - mi került be megvalósítandó feladatként a határozat végső változatába. Sőt Czinke Ferenc a testületi ülés vitájában - amelyre a Nógrád 1964. december 2-i cikke szerint az egészséges türelmetlenség volt a jellemző - még meg is toldotta ötleteit: javasolta, hogy az üzemek alapítsanak képzőművészeti dí­jakat, kössenek szocialista szerződéseket a művészekkel. (Itt csak zárójelben jegyzem meg: közismert, hogy e kezdeményezés megvalósult Salgótarjánban.) A Nógrád-vita szerkesztőségi összefoglalója viszont többek között azt erősítette meg, hogy kell egy ve­zető központ. A továbblépés alapjának - a kor optimista szemléletével, a politikai akarat­47

Next

/
Thumbnails
Contents