Bagyinszky Istvánné - Szvircsek Ferenc (szerk.): Értékek és konfliktusok. Salgótarján és Nógrád megye kulturális élete a hatvanas években. Történeti tanácskozás Salgótarján, 2004. október 25. (Salgótarján, 2005)
Csongrády Béla: A művészeti élet változása és tükröződése a megyei sajtóban
Értékek és Konfliktusok A MŰVÉSZETI ÉLET VÁLTOZÁSA ÉS TÜKRÖZŐDÉSE A MEGYEI SAJTÓBAN CSONGRÁDY BÉLA Még mindig az október eleji csesztvei élmény, a Nógrádban honos legújabb kori irodalmi kultusz negyvenedik évfordulója hatása alatt prológusként ezúttal is Madách Imrére apellálok, csak nem a Tragédia, hanem a Mária királynő néhány sorára: „Ördög vigye azt a politikát, /Mely híveset mond, hogyha dermedek, /És bundát varrat még nyár közepében. / Nekem a nádszál mindig egyenes / S mindig görbének látszik a horog. ” Az általános tanulságon túl azért idéztem a XIX. századi alkotót, mert akaratlanul is szubjektív mondandóm megindoklásához -ha kell megvédéséhez - találtam gondolataiban fogódzót. Tisztában vagyok vele, hogy Istenkísértés egy tudományos konferencián - amely jellege, szándéka szerint objektív tényekre kell, hogy támaszkodjék - saját véleménnyel, személyes érzelmekkel előhozakodni, de ha bevalljuk, ha nem, mindenképp ez történik. Egy olyan időszakról beszélünk itt és most, amelynek legtöbben nemcsak átélői, haszonélvezői és megszenvedői, azaz passzív szereplői voltunk, hanem aktív részesei, ki- sebb-nagyobb mértékben formálói, alakítói, ha úgy tetszik szerzői, rendezői is. Ránk nem vonatkozik az Élet és Irodalom hasábjain a közelmúltban megjelent parafrázis, amely szerint: „Átéltem én - kutatod te. / Kutatnám én - élnéd át te.” Hiszen minden adat, amelyet újólag átnéztünk, egy-egy új ismeret, amelyre rábukkantunk, azon a különös fénytörésen vizsgáltatik, amelyet ez a sajátos, több vonatkozásban önelemző múltkutatás kísér. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy visszanézni a négy évtizeddel ezelőtti állapotokra egyszersmind azt is jelenti, hogy ifjúkorunk, hamvas fiatalságunk, szárnyaló örömeink forrásvidékére „teszünk kirándulást”. Ezért mai élethelyzetünkből kiindulva bizonyára sok minden szebbnek látszik, ami akkor volt, de ezzel együtt is „nekem a nádszál mindig egyenes", azaz kortársként töretlenül hiszek abban, hogy a tisztességes erőfeszítések eredményei nem tagadhatok akkor sem, ha azokat nagyrészt már akkor is látott hiányosságok, fogyatékosságok, tévedések, hibák is kísérték és akkor sem, ha a megváltozott értékrendű világ szívesen vesz egy kalap alá és ítél el mindent, ami 1989 előtt történt. Ezek után - most már szigorúbban a tárgyra térve - a címbe foglalt vállalást illik értelmezni, hiszen a művészet csakúgy, mint a sajtó meglehetősen tág fogalom, ennélfogva sem egyiknek, sem a másiknak nem elemzem a teljes keresztmetszetét. Egyrészt erre nincs sem idő, sem hely - a tanácskozás kereteit illetve a tervezett kiadvány terjedelmét tekintve - másrészt szükség sincs rá, azon egyszerű oknál fogva, hogy akkor néhány preferált művészeti ágra és jószerivel két sajtótermékre koncentrálódott a figyelem Nógrádban illetve Salgótarjánban. Az utóbbiakkal kezdve kijelenthető, hogy a megyei sajtót - hol voltunk akkor még a média szó használatától? - a Nógrád című napilap és a Palócföld című folyóirat képviselte. (Az üzemi lapok, híradók, amelyekből volt bőven, té43
