Bagyinszky Istvánné - Szvircsek Ferenc (szerk.): Értékek és konfliktusok. Salgótarján és Nógrád megye kulturális élete a hatvanas években. Történeti tanácskozás Salgótarján, 2004. október 25. (Salgótarján, 2005)
Erdős István: Töprengő tudósítás a hatvanas évek népműveléséről, művészeti életéről
Értékek és Konfliktusok III. Kapcsolatok, minták, inspirációk A Nógrád megyei közművelődés irányításában, a művészeti élet, az amatőr mozgalmak fejlesztésében meghatározó szerepe volt a sikeres kapcsolat- építéseknek, a kínálkozó sikeres minták, inspirációk elfogadásának, felhasználásának. Horizontálisan legjelentősebb munkakapcsolat, inspiráló közös munka Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves megyével alakult ki, valamint a Besztercebánya központú közép-szlovákiai körzettel. Miskolc- cal és Besztercebányával meghatározóan a képzőművészeti élet fejlesztésében, Egerrel inkább a folklór rendezvények körében, a színházi vendégszereplések rendszerének kialakításában. Verükálisan vizsgálva a kapcsolatrendszert, természetesen a budapesti hivatali- és félhivatalos kapcsolatok voltak fontosak Nógrádnak, mert azok által közvetítő lehetett a járások, városok, falvak irányába a népművelés modernizációjának, hatás-fejlesztésének igen sok területén. De ennél is fontosabb volt olyanféle pénzügyi, szervezeti támogatások elnyerése a jó kapcsolatok által, amelyek révén a megye egy-egy időszakban erőn felül, látványosan tudott teljesítményt produkálni, a „pangás esztendő "-iben is. Hogy csináljátok ezt, - kérdezték továbbképzéseken, országos összejöveteleken a szekszárdi, békéscsabai, szabolcsi népművelés irányítók, - hogy csináljátok, hogy Nógrádból, Tarján- ból hetente többször is tudósít a tévé híradó rangos kulturális programokról? Kiállítás megnyitó, szoboravatás, Madách emléknap, könnyűzenei fesztivál, folklór népünnepély, színjátszó fesztivál... Mintha folyton csak azzal a Nógráddal, Salgótarjánnal foglalkozna a sajtó, a tömegkommunikáció, amelyiknek pedig eddig igen rossz volt a híre Kis- Moszkvaként, ultrabalos végvárként... A helyi erőfeszítéseken túl mindezen változások létrehozásában, Nógrád „hírének” differenciáltabb megítélésében fő szerepe volt a sikeres kapcsolatépítésnek, a kínálkozó (vagy kierőszakolt) támogatás kihasználásának. Miniszteriális szinten különösen gyümölcsöző volt a kapcsolatszervezés a képzőművészeti osztállyal, az irodalmi és könyvtári főosztállyal. Csorba Géza, Bereczky Lóránt, Kovács Béla kezelésében minden nógrádi, tarjáni ügy zöld utat kapott, de szerepe volt ebben a tarjáni képzőművészeti műhelyt támogató olyan művészettörténészeknek is, mint Aradi Nóra, Baranyi Judit... Juhász Jenő, Vérségi György kezében igen jó kezekben volt a Nógrádból származó irodalmi, könyvtári kezdeményezések sora. S ha már gazdag, jó kapcsolat alakult ki a képzőművészeti osztály művész és műtörténész munkatársaival, akkor kézenfekvő volt, hogy tartalmas-jó viszony kell kialakuljon a minisztérium által irányított Képző- és Ipar- művészeti Lektorátussal is. S ez nemcsak a kiállítás támogatás, zsűrizés, díjazás ügyében vált gyümölcsözővé, de elsősorban a képzőművészeti beruházások terén. Egyetlen megyébe se került állami pénzen annyi szobor, mozaik, pannó, seccó s más morális alkotás a hatvanas évek egy-egy esztendejében, mint éppen az ország egyik legkisebb megyéjébe, Nógrádba, és leghírhedtebben művészellenes városába, Salgótarjánba. S nemcsak a megyeszékhelyre kerültek ezek a remek műalkotások (Karancs Szálló, új pártszékház, József Attila Megyei Művelődési Központ, Fő tér, Tanácsköztársaság tér, szakszervezeti székház), de Balassagyarmatra, Pásztóra, Rétságra, Szécsénybe is, a megye községeibe is. Ahogy Salgótarján, Balassagyarmat érdeklődő közönsége megismerte a köztéri alkotások által Somogyi József, Makrisz Zizi, Czinke Ferenc, Varga Imre, Kő Pál, Kiss István, Blas23
