Bagyinszky Istvánné - Szvircsek Ferenc (szerk.): Értékek és konfliktusok. Salgótarján és Nógrád megye kulturális élete a hatvanas években. Történeti tanácskozás Salgótarján, 2004. október 25. (Salgótarján, 2005)
Műveltség és magatartás
Értékek és Konfliktusok léte vagy nemléte személyeket, kurzusokat, tehát a gyakorlatot érintő, és nemcsak egy réteg, csoport gondolkodására hat, hanem a közösség minőségét is jelezheti. A történetiség, a történeti gondolkodás, az eszmék, és eszmerendszerek közötti eligazodás, a hatások megfogalmazása, jellemzése egyrészt követelmény, amitől nem tudunk, mert nem lehet elszakadni. Másrészt olyan elemző magatartást feltételez, amely a hitek korrekcióját az értelem alapján végzi el. A módosítás szükségességének kimondása további feladatot jelent, úgyis mondhatom: újabb veszélyforrás lehet. Egy illúzióval leszámolunk, amikor tudomásul vesszük: korunk nemcsak véd, hanem olyan újabb veszedelmeket is teremt, amelyektől bármely tökéletes rendszer, megvédeni nem, vagy csak igen nehezen tud. Ezzel együtt is úgy vélem: fontos követelmény, hogy minderről legyen ismeretünk, tudjuk róla, ez magatartásunkat alapjaiban érintő tapasztalat legyen. Az egyén és közösség viszonya nem a társadalmi absztrakció szintjén jellemezhető. A kor emberének nem az elvontságban, nem is ebben van elsődlegesen a jelentősége, hanem abban, hogy az általános elvekből, követelményekből mi valósul meg. Vagyis a viszony hangsúlyosan tapasztalati tulajdonságokkal kell, hogy rendelkezzen, ennek révén hat, mozgat, egyént és általa a közösséget is. A gyakorlati tevékenység színvonala természetszerűen a fent leírt elvek alkalmazásának hogyanján múlik. A lehetőségek megteremtésén, a gondolkodás, a véleménynyilvánítás szabadságán, a viták gyakoriságán és kulturáltságán, és nem utolsósorban hasznosságán. Az egyén és a közösség viszonyában fontosnak tartott elemek közül a fentiek az alapot jelenük. Az elemek még nem híd. Mi teszi ezt a kapcsolatot rendszerré, mikor jön létre az új híd? Mi az a meghatározó, új minőséget hordozó szerkezet, ami az élet élését ténylegesen is lehetővé teszi? A válasz - felfogásom szerint - viszonylag tiszta és egyértelmű: a műveltség az a fogalom, kategória, az a gyakorlat, ami választ ad a fenti kérdésekre. De milyen legyen a műveltség? A műveltség: híd kapcsolatainkban A műveltségről a tudatára ébredt ember, a gondolkodó ember történelmében sokszor és hosszadalmas viták folytak. Korunkban talán a szétválasztás hogyanjában, vagy a szétválaszthatóság mikéntjében ez érzékelhető leginkább. A műveltséget humán és technikai elemeire, a tömegek és az elit által megteremtettekre szétválasztók között dúlt leginkább a polémia. Az elkülönítés fontos, az analízis nem elhanyagolható, nem elhagyható része. Ma, korunk emberének elsősorban a mozaik összerakására, az építés folyamatára, az új épület egészben látására van szükség. Legalább az absztrakció szintjén együtt lássa, együtt gondolhassa át életét, további cselekvésének összes motívumát, legyen újra hite: ezért fontos ma az együttes látás. Gondolkodásom szerint a feladat teljesítése megköveteli az elemek beépítésének tulajdonságát, funkciószerű működés rendjét, a közérzet, munkára ösztönző jelenlétét. Mindehhez pedig szükséges a műveltség alapjának, anyagának és kötőszövetének meghatározása. Az alapok rendezése során a legfontosabb motívumnak a „természeti és társadalmi” összhangjának követelményét tartom. Ez nem kizárólagosan környezetvédelmi „zöld” - kérdés. A teljesítése, az újrarendezés csak hosszabb folyamat eredményeként mehet végbe, és a lényege egy új magatartás kialakítása, amely korunk emberének sajátja fel180
