Bagyinszky Istvánné - Szvircsek Ferenc (szerk.): Értékek és konfliktusok. Salgótarján és Nógrád megye kulturális élete a hatvanas években. Történeti tanácskozás Salgótarján, 2004. október 25. (Salgótarján, 2005)
Horváth István: Város - Értelmiség - Kultúra
Értékek és Konfliktusok VÁROS - ÉRTELMISÉG - KULTÚRA DR. HORVÁTH ISTVÁN Jubileumára emlékezett a város. Nem volt nagyszabású az ünnepség, hiszen az ok sem régi keletű: Salgótarján 1922-ben lett város. Formálisan. Éppen ezért az emlékezés is azt tükrözte és folyamatában döntő súllyal szerepelt az 1945 óta eltelt korszak. Érthető. A városban akkor születtek meg azok a feltételek, amelyek az alkotó emberi tevékenységlehetőségét teljessé tehették. Teljessé a szó legigazibb értelmében. Teljessé a társadalmi munkavégzés minden szintjén. A várossá nyilvánítás évfordulója sok egyéb mellett jó értelmű apropót kínált arra is, hogy emlékezzünk létrehozott értékeinkre, vizsgáljuk tevékenységünket. Ehhez a város történetének elemzése - politikai, ideológiai szempontból is - jó segítséget adott. így kapott jelentős teret az 1919-es év, az elnyomottak mozgalma a Horthy-korszakban, a nagy alkotások létrehozásának időszaka 1945 után. Ezek olyan tevékenységsort takarnak, amelyben a fejlődésnek kezdetén álló intellektus magas eszmei erkölcsi magatartással párosult. Ebben a folyamatban a cél és tevékenység szoros összhangja valósult meg. S ennek eredményei nyilvánvalóak. Ez adta az ünnepségek erejét. A város újjászületésének, azaz valóságos kialakulásának folyamata szocialista viszonyaink között kezdődött el. Ez lényegében ma is meghatározza az itt élők magatartását, szemléletét. A város helyzetéből adódóan ez sokszor úgy hatott az itteni társadalmi gyakorlatra, hogy az igény - éppen a sajátos körülmények folytán - elsősorban az anyagiak megteremtése felé fordult. A város történetében, a korábbi időszak káros hatására, az értelmiségi foglalkozású csoport nem volt stabil, rendezett. A túlzóan degradáló általánosítás deformálta a közvéleményt, és a minduntalan viszonyítgatás sem kedvezett az e csoport körében kialakult saját gyakorlatnak. Ez a szemléleti és gyakorlati fogyatékosság - szubjektív minősége folytán - torzította cél, tevékenység, magatartás harmóniájának építményét. A „nagy lehetőség” tudata, amely nemcsak a termékek előállításában közvetlenül résztvevőkre hatott, hanem a város szellemi erőit is orientálta, egy ideig nem a kedvező irányban alakította az utóbbiak gyakorlatát. A teljes emberi - jelen esetben nélkülözhetetlen alkotó - tevékenységhez szükséges mozzanatok kissé háttérbe szorultak, és főleg a rutinmunka, a mindennapi ismeretek reprodukálása valósult meg. Amihez azt is hozzá kell tennünk, hogy az e reprodukcióban résztvevők száma nem volt túlságosan magas, és hogy a folyamatot irányítók köre gyakran változott. A korszak adott politikai viszonyai és sajátosságai között egyre erőteljesebb kényszerítő erővel jelentkezett az igény, hogy szocialista viszonyainkhoz, a városhoz jobban simuló gyakorlat honosodjék meg ezen a területen is. Ez a felmérés tükröződött azonban az 1964-es politikai döntésben, amely elemezte az értelmiség helyzetét, alapvető jellemvonásait, és mindebből máig is érvényesen meghatározta a fejlődés irányát. Lényegében ezzel a határozattal vált teljessé az értelmiség elé állított követelmény-rendszer, amelynek a konkrét feladat-megjelölésen túl elvi jelentősége volt. Elsősorban mert tovább mozdította a politikai, ideológiai életünk helyes irányú fejlesztését, másrészt pedig azáltal, hogy a - társadalmi gyakorlat és az értelmiség oldaláról egyaránt - spontánul jelentkező 171
