Bagyinszky Istvánné - Szvircsek Ferenc (szerk.): Értékek és konfliktusok. Salgótarján és Nógrád megye kulturális élete a hatvanas években. Történeti tanácskozás Salgótarján, 2004. október 25. (Salgótarján, 2005)
Praznovszky Mihály: Az ember, aki a történelemről kívánt szólni - Horváth István (1939-2005)
Értékek és Konfliktusok Nyilvánvaló, hogy a társadalomtörténet kutatásainak egyik meghatározó területe lesz. Már ebben is az eseménytörténeten, a fejlődés történeten kívül nagy szerepet ad a személyiség kutatásnak. Érdekes, sőt jellemző módon nem a kiemelkedő személyiségek érdeklik, hanem a hétköznapok cselekvéseit irányító emberek, akiknek percnyi időre történelmi lehetőség adatott egy közösség sorsának a befolyásolására. Ilyen például az ellentétes pályaképek közül Gólián Andrásról vagy Oczel Jánosról írott két munkája, amelyben arról értekezik, hogy a hatalom miként dobja el azokat akik nem tudnak igazodni ahhoz, vagy éppen saját elveik kényszerítik az ad abszurdumig eljutó hatalommal való szakításra. Másik kedvelt egyénisége, akit ő ásott elő a feledésből és nagyon alapos feltáró munkával az életút egészét fel tudta mutatni, Förster Kálmán polgármester, aki felvidéki menekültként érkezett Salgótarjánba 1919 után s lett hamarosan az új város (1922) első nagy formátumú polgármestere. Aki tudott városjövő léptékben gondolkodni, tervezni és cselekedni. Hogy Salgótarján túl lépett a szedett-vedett, az alkalmi és gyorsan kialakított város elég lehangoló képén, az neki és munkatársainak köszönhető, akik megfogalmazták az első városrendezési terveket amelyeken aztán 1945 után lehetett tovább építkezni. E vonatkozásban Salgótarján számára 1945 nem jelentett semmilyen cezúrát. Sőt, inkább a fejlődésének folytonosságát jelentette s ebben Förster szerepe mindenképpen meghatározó, állítja Horváth István. Ezek a pályaképek aztán visszaviszik őt a XIX. sőt a XVIII, századba is. Mivel rendkívül széles olvasottsággal rendelkezett s persze nemcsak a történettudomány köréből, (nagy versbarát volt, kedvence József Attila), mindig ráakadt egy-egy olyan személyiségre, akik szervesen illeszkedtek történészi gondolkodásába és tematikájába. így például nagy kutatási időt fordított Sréter Jánosra, aki a reformkori Nógrád megye egyik szellemi formálója volt. Sajnos fiatalon meghalt, és nem tudta megérni eszmerendszerének 1848-as diadalát. De amit a megyei közállapotokról s azok megreformálásáról irt s persze azokért tett, azok nagyon is aktuálisak voltak Horváth István számára. Bár amikor ő erről irt, még korántsem bontakozott ki a hazai reformmozgalom, de már érezni lehetett, hogy szükséges a történelemből olyan motívumokat felmutatni, amelyek a társadalmi változás folyamatosságának a jelenségeit mutatják be. E vonatkozásban a Sréter tanulmánya (inkább kismonográfija) a maga módján egyik szellemi előkészítője volt a nyolcvanas évek Nógrád megyei reformpolitikájának, legalábbis Horváth István számára mindenképpen. Itt kell megemlítenünk, hogy mint kutatónak is szerencsés keze volt. Olyan témákra talált olykor, amelyek felett elsiklott addig a figyelem. Ami persze érthető is, hiszen a levéltár végre hazakerülvén, szinte ontotta és ontja mind a mai napig az érdekesebbnél érdekesebb, fontos forrásokat. (Lásd például a Rákóczi szabadságharc nógrádi dokumentumainak a feltárását és azok gazdagságát.) Horváth István a zelenei jobbágyok ellenállására talál rá 1985-1986-ban. A nógrádi kis szlovák falu lakosai a 19. század elején a maguk módján lázadtak: elegük volt a mérhetetlen adóterhekből. Természetesen megjelent a katonaság és reménytelen akaratukat azonnal eltiporták. De az a pár nap számukra nagyon fontos közösségi élménnyé vált. Horváth István ennek az eseménynek a teljes feldolgozását vállalta (nem volt egyszerű dolga a források megtalálásával), de kiegészítette a korabeli Nógrád történeti, társadalomtörténeti felmérésével és elemzésével is. Érdekesség, hogy a kutatásból a publikáción kívül kiállítás is lett, hiszen Czinke Ferenc grafikus művész ihletett rajzokon álmodta meg a szereplőket, az eseményeket. Mindezt itthon és 165
