Bagyinszky Istvánné - Szvircsek Ferenc (szerk.): Értékek és konfliktusok. Salgótarján és Nógrád megye kulturális élete a hatvanas években. Történeti tanácskozás Salgótarján, 2004. október 25. (Salgótarján, 2005)
Szvircsek Ferenc: A Nógrádi Történeti Múzeum harminc éve (1959-1989)
Értékek és Konfliktusok „Darwin - Az ember származása” című kiállítást tekinthette meg a hivatalos meghívottakon kívül az első napi közel 300 látogató. 1960. január 28-án a múzeum „Felhívás Nóg- rád megye népéhez” címmel plakátot tett közzé, melyben a múzeum munkáját segítendő társadalmi összefogást kértek a lakosságtól. A múzeum feladatainak kijelölése nemcsak azért volt fontos, mert a balassagyarmati múzeum mellett a salgótarjáni múzeum is a megye egészére kiterjedő gyűjtőkört kapott, hanem azért is, hogy a tudomány számára „egészséges” munkamegosztás alakuljon ki. A régészeti, numizmatikai, természettudományi, helytörténeti, munkásmozgalmi, képzőművészeti, néprajzi szakágak szinte valamennyi ágát művelték ekkor a múzeumok. Salgótarjánban a feladatkörének megfelelően elsősorban a munkásmozgalom, az ipartörténet, a város helytörténetének kutatását, gyűjtését és feldolgozását helyezték előtérbe a felügyeleti szervek. Azonban megállapítható, hogy a megye munkásmozgalmának történetére vonatkozó emlékanyag gyűjtése során (a hiányos szakmai ismeretek következtében ellentmondások, feszültségek keletkeztek, amelyet kezdetben a beérkező tárgyak értékei úgy-ahogy elfedtek) számos határterületet érintettek, így a megye s főleg Salgótarján helytörténetének múltba nyúló kérdéseit is. Ennek során néhány megkérdőjelezhető tudományos értékkel bíró s egymásnak is ellentmondó visszaemlékezés is került a múzeum adattárába. Ugyanakkor, főleg az egyéni érdeklődésen, ambíción alapuló gyűjtések előtérbe kerülésével a gyűjteménycsoportok terv szerinti kialakítása maradt el 1959-1963 között. Azt azonban el kell ismerni, hogy sok, mára jelentős történeti értékkel bíró, s szinte pótolhatatlan bányászati, üvegipari, vasipari munkaeszköz, gyártmány, viseleti darab került be a múzeumba. Mellette 2167 db régészeti tárgyi anyag birtokába is jutottak. A mai muzeológusok fontosnak ítélik meg az akkor bekerült 3080 db fotóne- gatívot is, melyek mára megismételhetetlen eseményeket rögzítettek, a 290 db adattári tételt, a 232 db dokumentumot, a 3531 db könyvet, a 3200 db újságot, és a 7117 db vegyes aprónyomtatványt, plakátot. Az alapvető feladatok teljesítése során derült fény arra, hogy már korábban is folyt a megye területén különböző társadalmi szervezetek megbízásából gyűjtés, amely főleg munkásmozgalmi témát érintett és a budapesti múzeumi gyűjteményekbe került. A felmerült akadályok miatt és a mára világosan látható egyéni érdeklődésektől indíttatva a múzeum munkatársai a régészet és az ipartörténet feltáratlan területei felé fordultak. Ennek során 1960-ban dr. Patay Pál és dr. Korek József budapesti régészek bevonásával kezdeményeztek ásatásokat Pécskőn, majd Mátraszelén. Eredményeikből több vándor- kiállítást készítettek, ezek tárgyi anyaga mégis zömmel kölcsönzött volt. Természetes, hogy így a korábban kijelölt fő gyűjtőirány, a munkásmozgalmi anyag gyűjtése a második helyre szorult, és eredményezte - a gyűjtőmunkát bizonyítandó - a különféle gyűjteményekben található anyagok kampányszerű fotóztatását. A feldolgozó munka során a nógrádi várakról, az 1919-es Tanácsköztársaság eseményeiről készült egy-egy tanulmány. Jelentős eredménye volt ennek az időszaknak, az 1962-ben dr. Gajzágó Aladár múzeumigazgató szerkesztésében megjelent „Salgótarjáni iparvidék” című monográfia, mely egyben a városban tevékenykedő műszaki értelmiség alkotókedvét is tükrözte. A régészeti és a bányászattörténeti kutatások hozták felszínre a helytörténeti és a természettudományi múzeumi gyűjtemény kialakításának a gondolatát. (A természettudományos muzeológia azonban csak 1984-ben valósult meg, és tagolódott be a múzeumi szervezetbe.) Ebből az időszakból a saját és vándorkiállítások közül az 1959-ben elkészült 118
