Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

zaknak és laktanyáknak építette. Gerber angliai tanulmányútja után határozta el, hogy a sorlakóházaknak az elkülönített lakóház jellegét fogja biztosítani, ezért Pálfalván már ilyen megoldásokat alkalmazott a társulat. Kétcsaládos lakóházat ritkán építettek, gyakoribb volt a nagycsaládos típus. Utóbbi négy, egymáshoz sorolt különálló lakásból állt, melynek bejárati ajtaja a négy világtáj felé nyílt. Ez az épülettípus szépen csoportosítható volt, egészségügyi szempontból azonban csak a fele lett volna elfogadható. Gerber erélyesen tiltakozott a munkáslaktanyák építése ellen, sőt egészségügyi okokra hivatkozva normákat állított fel. Ezek szerint a munkáslakóházakat nem lenne szabad bányák, kohók mellé építeni, hanem csak olyan helyre, melynek levegője tiszta, vize jó és 2-3 km-re fekszik a munkahelytől. A munkáslakásokra nézve legalább 2 elkülönített hálószobát és egy konyhát tartott ideálisnak. Gondot fordított a helyes tájolásra, fürdőre, árnyékszékre, mosdóra, sütőkemencére és parkra is. A munkáslakótelepek tartozékaként szerepeltek azoknak a munkásoknak az elhelyezését célzó épületek is, akik távol laktak. Ezeket a társulat kezdetben barakkokban helyezte el. Végezetül megállapíthatjuk, hogy az SKB Rt.-nek az egyik súlyos problémáját a munkáslakások képezték. Az itt kialakult vándorbányászat hozta magával, hogy a lakótelepeket, kolóniákat mindig ott kellett építeni, ahol a bányászat megtelepedett és momentán folyt. Ez a bányatelep tulajdonképpen külön világ volt a szénmedencében található falvak között. Kolónia, ahol a kolonizáltságot nem csupán a munkásházak jelentették sajátos építési módúkkal, amellyel teljesen elütöttek a környező paraszti világtól, hanem akárhol is lakott a bányamunkás, elválasztotta őt a falutól nem őstermelő helyzetének megfelelő különleges ellátási formája is. Tény az is, hogy a nagyüzemi bányászat megindulásától kezdődően a tőkebefektetések eredményeként az állóeszköz állomány (termelő és nem termelő állóeszköz) értéke egyre növekedett. A technika fejlődése, a gépesítések mellett meg kellett teremteni a termelés személyi feltételeit is, amelynek következtében nem termelő beruházások - azaz lakótelepek, szociális és kulturális létesítmények - megvalósítását is szorgalmazniuk kellett. A bányászat súlypontja az 1920-as évektől kezdődően a medence középső részére tevődött át, új és az igényeknek megfelelőbb lakótelepeket (Kisterenye-Chorin-telep, Nemti-Horthy-telep) létesítettek. Az átlagos munkáslakóházak tömege, a hozzákapcsolódó barakkokkal a medence északi részén maradt. Az SKB Rt. működése során 35 munkástelepet létesített, ahol 5000 lakásban mintegy 15 000 személy lakott.

4 5.3. A bányamunkássá válás folyamata a barnakőszén medencében „A bányatársulat, mint a munkás-népre utalt vállalat, belátva egyrészről azt, hogy csak iskolázott, józanerkölcsű, lelkiismeretes és a bányászatban kellő gyakorlottsággal bíró munkásnépességgel virulhat, legfőbb gondjai közé sorolta azt, hogy ezt nemcsak megszerezve, de állandóan magának meg is tartsa; miért is másrészről mint magyar vállalat, minden alkalmat meg kellene ragadnia, hogy a különféle idegen ajkú és nagy részben idegen nemzetiségű munkásait meghonosítsa. " Erre nézve a legcélszerűbb eszköznek az iskola jött szóba, éspedig „magyarszellemben és magyar tanerők által vezetett iskola kínálkozott, hol a német, tót, cseh és krajnai nemzetiségű és anyanyelvű munkás-gyerekek a magyar nyelvvel megismertetve és azt elsajátítva jövőre magyar hazánk polgáraivá és a bányatársulatnak hasznos és hazafias munkásává képeztetnek". Ezeket a gondolatokat 1878-ban vetette papírra Müller János bányatársulati iskolaigazgató. Az SKB Rt. 1871. október l-jén nyitotta meg iskoláinak a törvény követelte módon felszerelt két első tantermét a bérelt volt Jankovich-kúria épületében. Müller János és Perné Ferenc tanítók vették át a telepi gyerekek oktatását egy idős vájártól. 1878-ban a tanítási nyelv a felső osztályokban kizárólag magyar volt, úgy „hogy mikor a tanuló a 6. osztályból átlép az ismétlő iskolába, rendesen beszél és ír magyarul, bármely anyanyelvi csoporthoz is tartozott légyen ". Az ÉKI Rt. 1882-ben alapította első társulati iskoláját Baglyasalján, egy tanítóval, egy tanteremmel. (Az államosításkor 17 népiskolát tartott fenn az SKB Rt. a bányavidékeken.) Salgóbányán az elemi népiskolai oktatás 1874-ben indult be. A bányamunkássá válás folyamatát, szakmai csoportok keletkezését a nógrádi barnakőszén-me94