Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

lamosítás után a szénmedence munkáshiánnyal küszködött. 1952-ben is toborzással igyekeztek a helyzeten segíteni. Most a letelepedés nem az északi, hanem az ország keleti részéből irányult a medencébe: Szabolcs, Szatmár, Heves és Nógrád megye településeiről toborzott munkaerő oldotta meg a problémákat. 1956-ig 700 katona is alkalmazást kapott a bányákban.

3 5.2. A bányamunkásság betelepítése, a kolonizálás A Salgótarján környéki barnakőszén 1766-os felfedezése után majd egy évszázad kellett ahhoz, hogy salgótarjáni központtal hasznosítására sor kerülhessen. A szén jelentőségének felismerése után alakult meg 1861-ben a Szent István Kőszénbánya Társulat. Pénzügyi gondoktól terhelt terhelt vegetálás után 1868-ban jött létre a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt., mely fennállásának 78 éve alatt hazánk egyik legjelentősebb szénbányavállalatává fejlődött. Az SKB Rt. kezdte meg a kolóniák építését, melyek kezdetben a községtől távol helyezkedtek el, s így a falu képében (Salgótarján) nem jelentettek változást. A korai bányászkodás korszakában (1848-1867) rendszeres bányászat nem lévén, a bányászként foglalkoztatott dolgozók száma jelentéktelen és foglalkoztatásuk is időszakos. Megváltozik a helyzet 1868-tól, az SKB Rt. bányászatának megindulásával, mely a bányászat színvonalának állandó és rendszeres emelésével és a széntermelés folyamatos növelésével a bányamunkát szakmai rangra emelte. A hiteles tudósítás 1868. szeptemberében jelent meg először a társulatról, melynek szerzője Liptay Pál, korának ismert gazdasági szakírója volt. Végigolvasva cikkét és alaposan tanulmányozva eredeti rajza után a Pollák S. által metszett képeket, megállapíthatjuk, hogy személyesen járt a bányánál, nem „hallomásból" írta, hogy „A Salgó-Tarjánt környező hegyek majd mind szent tartalmaznak és így könnyen megtörténik, hogy míg a hegy egyik oldalán a társulat aknázza szorgalmasan a föld e fekete aranyát, addig a túlsó oldalon magánvállalkozók igyekeznek szintén kiaknázni". A vállalat tulajdonában ekkor hat táró: József-, Jakab-, Rudolf-, Antal-, László- és Oszkár-tárna volt. A további három akna: Emma-, Mária- és János-akna. A bányákban 400-600 munkást foglalkoztattak, létszámuk télen azonban elérte a 800-900 főt. „Legtöbb köztük a tót, kik a felső megyékből nagy számmal jönnek le; de van német, cseh, tirol és krajnai munkás is elég. Legkevesebb itt is - mint mindenütt - a magyar. Nem igen szereti a magyar a bányamunkát, legyen az az arany sárga, vagy fekete, melyet kiaknáznak. " A vállalatnak mindig gondot okozott az ideérkező bányamunkások elhelyezése. Mára szinte elképzelhetetlen a kezdet: egymás nyelvét, szokásait, hagyományait nem ismerő emberekkel megteremteni és kialakítani egy új iparágat. Évek kellettek, míg e munkásösszetétel egységes bányamunkássá vált és asszimilálódott környezetéhez és a körülményekhez. Akik nem bírták néhány hónap után otthagyták a bányát, de azonnal jöttek helyükre újak. A nehézségek közül elsősorban a lakáskörülményeket kell megemlítenünk. A 19. század közepén Salgótarjánban, a bányászat központjában még a Tarján-patak elárasztotta és elmocsarasította a fővölgyet. „Nádasok rengetege ülte el széltében-hosszában a sekély részeket. "A patak baloldali, a Pécskő-hegy felé húzódó részén „afelburjánzott gaz, bürök, fűzbokrok sűrűjében alig lehetett észrevenni azt a néhány szegényes nádfedelű putrit, mely a falut képezte" - írta Jungmann Mihály bányaorvos. 1850-ben 128 szalmafedelű és vályogból, fából épült parasztház képezte azt a települést, mely a barnakőszén bányászat révén rohamos fejlődésnek indult. A lakosság a hosszanti keskeny fővölgyön végigvonuló út mentén, a domboldalra húzódva építette meg házait. „A házak igen kevés kivétellel a lehető legkönnyebb modorban épültek ... hirtelen nagyobb tömegű embernek kellett elhelyezkedést biztosítani és pedig nem örök időre." Fleischl Róbert az SKB Rt. számára is dolgozó építész a munkáskolóniákról írt tanulmányában világít rá erre a kérdésre: ,A bányaművelés, az új bányák nyitása biztató előtanulmány és kutatás dacára kétséges vállalakozás, mert a nyitással kapcsolatos épületeket a legegyszerűbb eszközökkel, a leggyorsabban kell megoldani. " Ennek szellemében ismereteink szerint az első állandó épületek a József-tá89