Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

1938-tól a háborús évek szénigénye új bányák telepítését, a már leállítottak újranyitását tette szükségessé. Az államosítás előtt négy bányakerületben (zagyvái, zagyvapálfalvai, kisterenyei, mizserfai) 18 bányát üzemeltetett az SKB Rt. A nagybátonyi területen a NUEI Rt. két bányájában termelték a szenet. Salgóbányán a RMSV Rt. bányászkodott. Az államosított nógrádi szénbányákat a Magyar Állami Szénbányák Nógrád-Heves Bányakerületi Igazgatósága szervezetében működtették, melyhez a három nagy vállalat bányáin kívül hozzácsatolták a kisebb megyei szénbányákat. Ugyancsak ide tartoztak a Heves megyei szénbányák: a Mátravidéki (Rózsaszentmárton) és a Gyöngyös-Visontai Szénbánya (Imre lignitbánya és Gyöngyöstarjáni Szénbánya). Az 1946. október 1-től államosított szénbányászat salgótarjáni bányaigazgatóság néven hat körzetben kezdte meg a termelését: 1. Zagyvái körzet: Margit-táró, Gusztáv-táró, Forgách-lejtősakna, József-lejtősakna. Ide csatolták Salgóbányát is. 2. Zagyvapálfalvai körzet: Ságújfalui lejtősakna, Kőkúti-lejtősakna, Jenő-lejtősaknák, Karancsaljai-lejtősakna. Az 1950. évi becsukásukig ide tartozott Becske és Kiskér is. 3. Kisterenyei körzet: Fővölgy, Tordas-lejtősakna, Ilona-bánya. 4. Mizserfai körzet: Kisteleki-lejtősaknák, János П.-lejtősakna, Déli-bánya, Gáti-lejtősakna, Barna, Kazár, valamint Ambrus-lejtősakna és Mátyásbánya. 5. Nagybátonyi körzet: Szorospataki-lejtősakna, Tiribes-akna, Irén-bánya. 6. Rózsaszentmártoni körzet: Rózsaszentmárton és Gyöngyös. Visonta bányái 1948-ban, illetve 1950-ben leváltak a bányaigazgatóságról. A Petőfi bányába olvasztották be fokozatosan a hevesi bányákat. 1952. január l-jén létrejött a Nógrádi Szénbányászati Tröszt.

3 70