Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

Stoviki Szlovikovszky Emil (1867-1931) oki. bányamérnök 1867-ben született Selmecbányán, a középiskolát is itt végezte el 1885-ben. A Selmecbányái bányászati főiskolára iratkozott be és szerzett oklevelet. Az RMSV Rt. salgóbányai üzeménél helyezkedett el, 1910-től főmérnök, 1914-től üzemfőnök. Nyugalomba vonulása után Szentendrén telepedett le 1925-től. 1931. március 20-án hunyt el. Dr. Takács Adolf (1878-?) bányaorvos 1878. április 2-án született Cabajon. A középiskolát és az egyetemet Budapesten végezte 1902ben. Tisztiorvosi képesítést 1904-ben szerzett. Budapesten az izraelita közkórházban dolgozott 1902-ben, majd a Nyitra megyei közkórházba került 1903-1906 között. Az SKB Rt. szolgálatába 1906-ban került, 1914-től főorvos, 1914-1918 között katona, zászlóaljorvos. 1927-től igazgató főorvos. 1941-ben vonult nyugdíjba. \ Dr. Tobola Ferdinand (1892-?) bányaorvos Szabadkán született 1892-ben. Középiskola után Budapesten végeztéé el az egyetemet. 1914-1918 között katona volt, majd 1920-ban nyert oklevelet. Katona-, bánya-, és körorvos. 1932-től a MÁV pályaorvosa lett. Tordai (Targos) Ede (1890-?) főbányamester 1890. március 5-én született Salgótarjánban. Az SKB Rt. szolgálatába 1903-ban lépett, majd a petrozsényi bányászati szakiskolát 1909-ben végezte el. 1903-1907 között Károly-aknán, 1907-1911 között a petrozsényi Vulkán szénbányánál dolgozott. 1909-től aknász. 1911-től 1914-ig Somlyó bányatelepen, 1915-1917 között Gyurtyánoson dolgozott. 1917-től főaknász, ekkor Zagyvapálfalván tevékenykedett irodavezetőként 1920-ig. 1920-1921 között a hatvanvidéki lignitbányászatnál új bánya létesítésénél alkalmazták. 1921-től a kisterenyei Chorin bányáknál dolgozott. 1930-tól bányamester, 1942-től főbányamester. 1945. decemberétől József-lejtősakna, Forgách-lejtősakna üzemvezetője. Ulreich Jenő (1866-1937) oki. bányamérnök 1866-ban született Korompán. Középiskolát Iglón végezte. A Selmecbányái bányászati főiskolára 1885-ben iratkozott be. 1889-ben a téli szemeszterben a gépészeti szak hallgatója volt. 1889-től az ÉKI Rt. bányagyakornoka. 1892-ben szerezte meg az oklevelet, s János-akna üzemvezetője lett. Ezt követően két évig az RMSV Rt. ózdi bányavállalatánál dolgozott. 1894-ben tért vissza az ÉKI Rt.hez, a mizserfai kerület bányagondnoka lett. Mint baglyasaljai bányaigazgató 1910-től a vékony széntelepülésű bányák leművelését végezte sikeresen. 1914-től Mizserfán igazgató. 1917-ben ment nyugdíjba. Budapesten a Mátravidéki Szénbányák Rt. rózsaszentmártoni lignitbányájának központi igazgatója lett. 1937. június 27-én hunyt el. 679