Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)
Dr. Martiny Károly (1891-1979) oki. gépészmérnök 1891. március 16-án született Budapesten. 1912-ben szerzett oklevelet Budapesten. 1913-tól a nürnbergi MAN cég szerkesztő mérnöke, 1915-ben osztályvezető helyettese. Katonának hívták be, 1916-ban orosz fogságba esik, 1920-ban tért haza. 1920-tól az ÉKI Rt. alkalmazottja, a baglyasaljai gépüzem vezetője. 1925-ben az SKB Rt. állományába került, gépészeti vezető, igazgató lett. 1944ben az SKB Rt. központi igazgatóságán gépészeti igazgató. Az államosítás után visszatért Salgótarjánba, a bányák gépészeti korszerűsítésében vett részt. A szénnemesítés terén jelentős tudományos tevékenységet folytatott. 1949-ben az Ipari Minisztérium szénbányászati osztályára került. 1950-ben Kossuth-díjat kapott a komlói szénnel végzett kísérleteiért. 1951-ben a BKI osztályvezetője lett. 1952-ben kandidátusi fokozatot szerzett. 1958-ban vonult nyugdíjba. 1979. január 23-án hunyt el. Medzichradszky Ervin (1888-?) oki. bányamérnök 1888. szeptember 8-án született Liptóújváron. Selmecbányán szerzett oklevelet 1913-ban. Az SKB Rt. szolgálatába 1910-ben állt be, Mátranovákon Inászón, Károly aknán, Etesen dolgozott. 1918-tól bányafőmérnök. 1925-ben nyugdíjba vonult. Meinhardt Miklós (1884-1965) oki. bányamérnök 1884. április 8-án született Nagyszebenben. 1902-ben a Selmecbányái főiskolán tanult 1905-ig. Az oklevelet 1907-ben kapta meg. Gyakornoki ideje alatt az ÉKI Rt. mizserfai bányaüzeménél dolgozott, Ortvány-akna üzemvezetője volt. 1908-ban a vrdniki állami szénbányák üzemvezetője. 1909ben Tatabányára került üzemvezetőnek. 1912-ben az Ajkai Kőszénbánya Rt. igazgatója. 1917-ben Urkúton mangánérc előfordulást fedezett fel. 1923-ban központi műszaki igazgató, 1931-ben vezérigazgató lett. 1946-ban vonult nyugdíjba. 1948-ban Petőfi bánya beruházási irodájának vezetője. 1950-ben Sopronban főiskolai tanár, 1951-ben a budapesti műszaki főiskola tanszékvezető tanára 1958-ig. A tanszék megszűnésekor nyugdíjba vonult. 1965. január 4-én hunyt el Budapesten. Miskey (Missuth) Kálmán (1896-1974) oki. bányamérnök 1896. szeptember 23-án született Selmecbányán. Középiskolát szülővárosában végezte el, majd beiratkozott a bányászati főiskolára. 1915-ben katonának vonult, 1918-ban tért haza. A katonaság alatt folytatta tanulmányait majd a főiskola Sopronba költözésekor Miskey Dorogon talált munkát átmenetileg. Dorogon dolgozott és Sopronban tanult, Schmidt Jenő igazgató hívta meg az ÉKI Rt. baglyasaljai igazgatóságára. 1921-ben József-akna mérnöke, majd Ortvány-akna üzemvezetője. 1923ban szerezte meg az oklevelet. Ezután Ilona-bánya feltárása volt a feladata. Az 1925-ös fúzió után az SKB Rt. állományába került. Salgótarjánban a mérnökségen dolgozott. 1926-ban a mizserfai új Ferenc-aknára került, 1939-ben Mátranovákon dolgozott, a Kútfői-lejtősakna vezetője lett. Új bányákat nyitott, pl.: Déli- és Gáti-lejtősakna. Bárnavölgy, Déli-bánya, Mátranovák rakodó és műhely vezetője. 1944-ben Pozsonyba, Linzbe evakuált. 1945. decemberében tért vissza a szénmedencébe, ahol termelési biztos lett, majd a salgótarjáni bányaigazgató helyettese (1946. november 1-től). A vitézi rendbe 1940-ben vették fel, nevét is ekkor változtatta Miskeyre. 1946-ban a bányaműszaki főosz669
