Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

nyitott bányamérnöki irodát s több vállalat műszaki tanácsadójaként tevékenykedett. Tervei alapján végezték el a recski ércbánya feltárását, az ércek feldolgozására szolgáló flotálómű építését. A szaksajtóban több cikket jelentetett meg. 1923-ban bányaügyi főtanácsossá nevezték ki. 1926-ban Baglyasalja község díszközgyűlése, a község fejlesztésében kifejtett munkásságáért örökös díszpolgári címmel tüntette ki. Halála után, 1940-ben arcképét is megfestették. A kötelességtudás, a szociális gondoskodás, a nagyvonalúság jellemezte egyéniségét. A munka embere volt, szakmai tudása vezető szerepet biztosított számára mindenkor. Dzsida József szerint: „...melegszívű emberbarát is volt, aki munkásairól, alkalmazottairól és azok családjáról a legmesszebbmenőén anyagilag is gondoskodott... ". Szülőföldjéről, családjából hozott bányásztradíció nemcsak jelszó, hanem élő valóság volt számára. A Zala megyei Kiskomáromban hunyt el 64 éves korában. 1937. szeptember 4-én helyezték örök nyugalomra Budapesten. Irodalom 1. A Munka. 1925. november 14. 2. A Munka. 1937. szeptember 11., 16. 3. A Munka. 1940. március 9. 4. Bányászati és Kohászati Lapok. 1937. október 1.334-336. o. 5. Dzsida József: A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. Nógrád megyei szénbányászata 1868-1943. Salgótarján. 1944.147-148.0. 6. NML XI. 5.33. d. Tisztviselők és altisztek törzskönyve. 1922. 7. Salgótarjáni Almanach. 1925.89-90. o. 8. Belitzky János: Schmidt bányaigazgató levelei 1918-1920. In: Nógrád megyei múzeumi füzetek. 4. sz. Salgótarján. 1964.4-11., 102-103. o. 9. Sinkovics János: Művelődés, szórakozás, testedzés. Kézirat. NTM. BK. Gysz.: 459.3. o. 10. NML. SKB Rt. Alkalmazotti törzskönyv. 1909. 11. NML. XI. 5.33. d. ÉKI Rt. tisztviselők és altisztek törzskönyv. 646