Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)
lanytelepeket, erőműveket épített, villamossági vállalatokat hozott létre. Részt vett minden olyan vállalkozásban, mely a kitermelt szén ipari felhasználását előmozdította. 1925-től kezdett a vállalat foglalkozni a gyenge minőségű szén felhasználásának és az ezzel összefüggő idegen fogyasztók részére történő árambekapcsolódás kérdésével. 1945-ig 38 községet villamosított. Az SKB Rt. 1925-ben eladta a Felső-Zsil-völgyi kőszénbányákban lévő érdekeltségét, viszont megvette a Salgótarjáni Palackgyár részvénytöbbségét. Ugyanekkor egyesült az Északmagyarországi Egyesített Kőszénbánya és Iparvállalat Rt.-vel. 1926-ban megszerezte a Handlovai Kőszénbánya Rt. részvényeit, 1929-ben létrehozta a Hungária Villamossági Rt.-t. A harmincas évek gazdasági válsága idején a széntermelés stagnált, a medence részaránya az országos termelésből 22%-ra csökkent (10-12 millió q). SKB Rt. és az ÉKI Rt. széntermelésének összehasonlítása 1912-1926 Év SKB Rt. (q) ÉKI Rt. (q) 1912 11 459 849 3 773 646 1913 11 496 951 3 916 395 1914 9-983 348 3 177 710 1915 11 161 951 3 280 833 1916 12 235 863 3 178 474 1917 11 143 019 3 283 320 1918 9 813 318 3 442 174 1919 6 912 189 2 416 206 1920 9 098 046 3 329 031 1921 10 497 862 3 730 307 1922 9 369 194 3 501 611 1923 9 546 138 3 962 644 1924 7 683 623 3 433 723 1925 9 618 121 * 1926 9 485 840 * az ÉKI Rt. beolvadt az SKB Rt.-be. (AUinquander Ödön. 1931.299.0.) A széntermelés fokozása érdekében nyitotta meg új bányáit az SKB Rt. 1920-ban Kotyházán, Márkházán és Kazáron. 1922-ben Kisterenyén tárókat és lejtősaknát, Mátranovákon új aknát helyezett üzembe. A kibontakozott szénkonjunktúra eredményezte a szénvagyon új megállapítását célzó felméréseket. Az 1925-ös fúziókor még nem vették figyelembe a Salgótarján környékén leművelt, jó minőségű III. telep alatt visszahagyott palás alsópadot. Mizserfa-Homokterenye-Mátranovák községek határában ismert volt a sok helyen kibúvásokban felszínre került művelésre, értékesítésre nem alkalmas érintetlen, pala beágyazásos III. telepi terület. A társulat a 4000 kalória alatti fűtőértékkel rendelkező szenet nem „merte" piacra dobni, mivel a fogyasztók nem vásárolták volna, de saját vízválasztói erőművükben sem tüzelték el. Az alsópadi művelést abbahagyták, pedig nem voltak bővében a piacképes szénnek. A szén minőségét féltő gondosság a múlt század végén és a huszadik század elején tette lehetővé a salgótarjáni bányaigazgatóságnak, hogy az első világháború után az inászói kibúvások mentén visszahagyott szénpillérekből bányászkodjanak, és mint kiváló minőségű inászói szenet értékesítsék az 1920-30-as években. (A régi bányászat idején, a fejtéssel a kibúvás felé haladva észrevették, hogy a szén fekete csillogása csökken, s kezd kissé fénytelen, matt lenni. Abbahagyták a fejtést, mert tiltva volt az ilyen szenet a fényes szén közé keverni. Mint a későbbiekben kiderült, a területen tekintélyes mennyiségű, jó minőségű szén volt. A félreismerések egy másik példája az, hogy az I. és III. telepen a legfelső réteg az égő pala volt, mely nem fényes, matt, de jó minőségű szén volt. Ezt az égő palát a szénátvevők nem engedték a rendes szénbe keverni. A vállalat igazgatósága megengedte a bányászoknak, hogy ha a földalatti munkahelyen ilyen égő palával raknak meg maguknak csilléket, az őket megillető szénjárandóság kétszeresét vihették haza. A MÁV is csak 1947-ben egyezett bele, hogy ilyen égő palát a szénnel együtt vagonba rakjanak, mely 4600 kcal/kg fűtőértékű volt. A második világháború alatt már az alig 3000 kcal/kg szállítmányok is rend65
