Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

nyák termelésének emelkedése lassúbb volt, 1901-ben 10,7 millió q-t ért el. A munkáslétszám tovább emelkedett 4233 főre. Szakmai terveit azonban korai betegsége szakította félbe, kortársai emlékezete beteges emberként őrizte meg, aki már 54 évesen nyugdíjba vonult. Pozsonyban hunyt el 1905. augusztus 26-án, az ottani evangélikus temetőben helyezték örök nyugalomra. Irodalom 1. Dzsida József: A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. nógrádi szénbányászatának története. 1868-1943. Salgótarján. 1944.34-35., 43-44., 143. o. 2. Bányászati és Kohászati Lapok. 1887.127. o. 3. Bányászati és Kohászati Lapok. 1905.

1.308. o. 4. MÁFI. Adattár. R. VIII. 2, V. III. 1., V. III. 2., С VI. 1. Gerő Nándor (1862-1918) A Trencsén megyei Csacán (Cadca) születetett Gerő Nándor. Középiskolai tanulmányait a pozsonyi kir. áll. reáliskolában végezte. A selmeci bányászati és erdészeti akadémiára 1880-ban iratkozott be, oklevelét 1885-ben szerezte meg. Nevét ekkor változtatta meg Gláserről Gerőre. Tanulmányai befejezése után a kincstári ércbányáknál helyezkedett el: Szélaknán, Aranyidán 3 évet töltött el. Az SKB Rt. szolgálatába 1888-ban lépett, s Salgótarjánban a bányamérnökségen kapott munkát. Következő állomáshelye Inászó volt, ahol üzemvezető bányamérnöki feladatot végzett. Oly sikeresen irányította a kerület munkáját, hogy hamarosan bányagondnokká nevezték ki, majd a kerület főnöke lett. 1899 őszén már bányafőgondnok, Pfaff helyetteseként a salgótarjáni bányaigazgatóságot vezette. Pfaff nyugdíjba vonulása után 1902 januárjától bányaigazgatónak nevezték ki. Mint kortársai mondták róla, Gerber némi nyers szigorúságát közvetlenebb, mindenki iránt segítő szándékkal váltotta fel az irányításban. Igazgatósága alatt nyíltak meg a mátranováki, somlyói, gyurtyánosi, inászói újabb bányák, ahol mindenütt a korszerű villamos meghajtású, végtelen kötélszállító berendezéseket helyezték üzembe. A vízválasztói első, kis centrálét is megépítette 1912-ben, ahol a gyenge minőségű rónai szenet hasznosította. Ugyancsak ekkor épültek a kis centrálék: Mátranovákon, Zagyvapálfalván. Munkáslakásokat építtetett: Etesen, Zagyvapálfalván, Mátranovákon, Rónabányán. Több szakmai jelentést készített 1901-1913 között Nógrád, illetve Heves megyéről, Sajóvölgyéből, Handlováról. 1910-ben írta meg a Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársaság Nógrád megyei bányászatának rövid történetét. Életének utolsó évében érte el a legnagyobb szakmai sikereket: 1918-ban Budapestre helyezték központi bányaigazgatónak, s szinte a halála előtt néhány órával értesült a m. kir. bányatanácsosi kinevezéséről. Selmecbányán 1918. szeptember 27-én váratlanul hunyt el 56 évesen. Irodalom 1. Magyar írók Élete és Művei. X. k. Bp. 1992.820. o. 2. Dzsida József: A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. nógrádi szénbányászatának története. 1868-1943. Salgótarján. 1944.34-35,44-46., 144. o. 3. Bányászati és Kohászati Lapok. 1910.673-686. o. 4. Losonci Újság. 1913. augusztus 7. 5. Bányászati és Kohászati Lapok. 1918. december 1.389. o. 6. MÁFI. Adattár: С 1.5., С. V 3„ С. IV. 7., С. IV. 9., С. IV. 10, С. V 4., С. IV13, С. VI. 5, С. V 6, В. XVII. 2, F. III. 5. С. II. 15. 7. A Munka. 1928. március 3. 637