Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

4.3. Barnakőszén-bányászat a megváltozott határok, körülmények között Az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság egybeesett a háború elvesztésével, az ország határainak megváltoztatásával. A magyar barnakőszén-bányászat - a főleg az SKB Rt. - elvesztette a gazdag és kiépített Zsil-völgyi széntelepet, a nyugat-magyarországi (handlovai) bányáit. A megmaradó kőszénbányákat és vállalatokat az új politikai határok megfosztották természetes fogyasztóterületüktől, évtizedes munkás utánpótlási vidékeiktől. A hadigazdálkodás maradványai tovább gátolták a fejlődést, az állam az Országos Szénbizottság révén szabályozta a széntermelést és elosztást. A korábban létrehozott Országos Központi Árvizsgáló Bizottság őrködött a szénárak alakulása felett. A szénhiány leküzdése végett szigorú intézkedések léptek életbe. 1919. március 21-e után létrejövő termelő biztosok, munkástanácsok, bizalmi férfiak vették át a szocializált bányák vezetését. A korábbi felelős bányavezetők, igazgatók közül többen termelő biztosi címet kaptak (Salgótarjánban Róth Flóris bányaigazgató). 1919 augusztusa után a régi rend visszaállításával, a román megszállás megszűntével a barnakőszén bányászat helyzete stabilizálódni látszott. Nógrád megye gyáriparának és barnakőszén-bányászatának zöme - kivéve a salgótarjáni szénmedencét - az új állam, a Csehszlovák Köztársaság területére került, ezzel elvesztette természetes vonzáskörzeteit. A salgótarjáni szénmedencében a következő vállalatok maradtak: I. Bányavállalatok: 1. Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. 6000 munkás 2. Eszakmagyarországi Kőszénbánya és Iparvállalat Rt. 2600 munkás 3. Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. 600 munkás 4. Mátraszelei Kőszénbánya Rt. 1150 munkás 5. Karancskeszi Kőszénbánya 40 munkás 6. Somoskőújfalui Kőszénbánya 90 munkás 7. Ipolytarnóci Kőszénbánya 100 munkás 8. Dr. Lipták és Társa Építési és Vasipari Rt. 500 munkás 9. Magvar Királvi Vasgvár Nagvbátonvi Szénbányászata 220 munkás összesen: 11 300 munkás 1800 munkás 500 munkás 450 munkás 150 munkás 2900 munkás I. és II. összesen: 14 200 munkás Ebből a munkáslétszámból a döntő többség bejáró volt a környékbeli falvakból. Az új államhatár megnehezítette a régi munkahelyek megközelítését, így sok helyen munkáshiány keletkezett. Az új államhatár - mivel átszelte a szénmedencét - olyan furcsa helyzetet teremtett, hogy Salgóbányán a tárók bejárata magyarországi, a szénterület pedig csehszlovákiai oldalra került. A helyzet rendezésére 1924-ben került sor. Ugyanekkor nagy gondot jelentett a bányászatban használt lovak takarmányellátását biztosítani, mivel ezeket az Ipoly menti falvak szállították. A bányafaellátás is új helyzetet teremtett, hiszen éves átlagban a terület bányái 6000 vagon fenyő, 2000 vagon tölgy bányafát és 500 vagon épület fenyőfát igényeltek. Gondot okozott annak az 1000-1500 bányamunkásnak a pótlása is, akik a felvidékről az időszaki bányamunkásokat jelentették. Az új helyzetben a szénkereslet növekedése a szénbányák felé fordította mind a nagy, mind a kistőke figyelmét. A szénbányanyitás jó üzletnek számított, mert a kőszén ára a koronaromlás mértéII. Gyáripar 1. Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. 2. Hirsch és Frank Gépgyár és Vasöntöde Rt. 3. Salgótarjáni Palackgyár Rt. 4. Zagwapálfalvai Táblaüveggvár összesen: 63