Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

bányát 1876-ban, majd pedig Shvoy Miklós kéziratos munkájában közölte, hogy a megye gömöri határához közel fekvő Vecseklő kőszénbányájában a lakosok egész évben foglalkozást találnak. Hamarosan az SKB Rt. tulajdonába került a bánya és 1877-ben Vecseklőn több zártkutatmányt jelentett be. A szénbánya ekkor még a szomszédos Korlát falu lakosainak is nyújtott megélhetést.

3 A tulajdonos SKB Rt. valószínűleg bérbe adta a bányáját, mert 1878-ban a Cloello cég csődbe került és Dichter Ákos vette bérbe a bányát. Termelése 50 000 q volt, bár Hantken 252 q termelésről számolt be. 1880-ban a Dichter-féle vállalkozás is csőd alá került, s feltűnt a társa, Raczkovics neve a vállalkozásban. Véleményünk szerint ismét elírásról van szó, Salgótarján környékén tudunk Laczkovics nevű, a Rimamurányvölgyi Bányatársulat nyugdíjas bányatisztjéről, aki 1879-ben Csókáson a Jeszenszky-féle szénbányánál igazgatóként szerepelt. 1880-ban azonban viselkedése miatt távoznia kellett Csókásról. Belitzky János a salgóbányai munkásokról írt dolgozatában a vállalat „Levélmásoló Könyv"-eit használta forrásul. Ebben írta, hogy 1879-ben M. Raczkievicz szerepelt a levelek aláírójaként, aki hol üzemelőijáró, hol üzemvezető vagy üzemigazgató nevet használta. Utoljára mint bányaigazgató szerepelt. Egyébként Salgótarján és vidékéről 1873-ban, mint geológus készítette el az első földtani térképet Raczkievicz Mátyás. 1881-ben J. Vernács volt az üzem vezetője. 1883-tól a salgói és vecseklői bányáknál Stacha Antal volt a bányafőnök. A terület bányái pl. 1898-ban 526 923 q barnaszenet termeltek s ebből Vecseklő 127 842 mázsával szerepelt. 1881-ben azonban a vecseklői bánya szénszállítási nehézségekkel küzdött, mert mint írták: „most nincs csak 8 bányász és holnap fát szállítunk". A létszám csökkenését nemcsak a bányatűz okozta ebben az évben, hanem az a tény is, hogy a bánya magáncégek rendeléseit elégítette ki s a megrendelések ingadoztak. Belitzky idézi Vernács idevágó sorait: „Ha Ön nem vesz át szenet, akkor én az embereket elbocsátom"... „Most bányászokhoz tudnék jutni, de határozatlan összegű rendelésre nem tudom őket felvenni. " Ezekből arra lehet következtetni, hogy ezekben az években a vecseklői bányánál alkalmi munkások dolgoztak zömével. Amikor munka lett volna, akkor a bányászok ellátásához szükséges élelmiszerek és a lámpaolaj hiánya akadályozta a termelés növekedését. PL: „...olaj nélkül nem lehet a bányában dolgozni, amiértis az emberek csütörtökön, pénteken, szombaton, hétfőn és kedden nem dolgoztak és nem kaptak fizetést". A valószínűleg szlovák anyanyelvű Vernács, levelezése alapján kitűnik, hogy nem bírta sem a magyar, sem a német nyelvet, az 1881. február 11-én a bányatűzről a következőket írta: „Máma volt Salgóból Sichl meister úr velem bányában és azt mondotta, hogy a tűz nagyon veszélyes van, de legjobb volna folyvást szállítani addig míg a tűz nem terjed. Azután, hogy összedűlne, úgy magában elfojtódna. így van még egynéhány ezer métermázsa kőszén veszélyben és utoljára az egész bánya. " A bánya összedőlt, márciusban teljes létszámmal a károk helyreállításán dolgoztak. Ebből a munkából értesülünk arról, hogy Vecseklőn Ragyolcról is jártak a bányába dolgozni, mert a „tunnelben" ők dolgoztak.

4 A bánya további sorsa ismeretlen, mert a triannoni békeszerződés értelmében Csehszlovákiához került. Jegyzet 1. OL Z. 222.1. es. 1.sz. 1868/225-248., 1869/441., 1869/592., 1869/547. OL Z. 223.195. es. 80/1. 2. NML Filmtár. 238. d. NTM. Adattár. 1631-73. 3. Hantken Miksa: Magyarország széntelepei. Bp. 1878.286. o. OL Z. 928.12. cs. 58. sz. Shvoy Miklós: Nógrád megye. Kézirat. 356., 371. o. 4. Belitzky János: Adatok a salgóbányai munkásság életkörülményeihez. In: Nógrád Megyei Múzeumi Füzetek. 1. Salgótarján. 1963.4-10. o. Szvircsek Ferenc: Elfelejtett üveghuták. In: NMMÉ. 1989.166. o. Dzsida József: A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. nógrádi szénbányászatának története 1868-1943. Salgótarján. 1944.133.0. 609