Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

lítópályája volt, a fejtésben 14 munkást foglalkoztattak.

64 Az ismertetett 1870-es bányakapitánysági bányajárás alapján pontos adataink vannak erről a bányáról: a táróban 7 láb (2,2 m) vastag „ásványfaszenet" azaz lignitet tártak fel és fejtettek. A nyári hónapokban 10, télen 80 munkást foglalkoztattak. Az évi termelés 28 800 mázsa (15 680 q) volt, mivel a nagyobb mennyiségre nem tudtak piacot találni. így főleg Balassagyarmaton volt keletje konyhai tüzelőként a szénnek. A nagyobb termelést a fuvarosok hiánya és a mellékutak járhatatlansága szintén gátolta.

65 1876-ban már 16 munkásról és 356 méter hosszú fa szállítópályáról van tudomásunk. A későbbiekben a széntermelés fokozottan esett vissza és a források szerint csak annyi embert foglalkoztattak, amennyi a jogfenntartás miatt szükséges 10 q szenet kitermelte. A szénbánya társulatnak Mescha K. András halála után 1888-ban 8 bánya-mérték nagyságú (361 931 m

2

) bányatelek tulajdona volt. A társulat elnöki tisztét 1910-ig Bende Sándor töltötte be.

66 Munkásaik száma 1891-re egy főre apadt.

67 A századfordulótól 1910-ig a Bányakalauz a bányaterület fokozatos csökkenéséről szól, mert csak 4 bányamértékkel rendelkeztek.

68 A „Borbála Tárnái Kőszénbánya Társulat" bányájában 1860-1910 között 309 000 q szenet termeltek. Míg 1907-ben a kitermelt mennyiség 19 270, 1910-ben 18 000, 1914-ben 10 000 q volt.

69 1910-ben két tisztviselő: Mihalovics Béla elnök és Bende Lajos pénztáros, valamint 20 munkás adta a bánya létszámát. Technikai felszerelését 12 db csille jelentette.

70 Az utolsó értékelhető adatunk 1914-ből származik a társulatról, akkorra a bányatelek lecsökkent egyre. Tulajdonukban volt még 3 munkáslakóház, egy szertár, föld alatt 1000 méter, a felszínen 2000 méter szállítópálya és 20 csille. A két munkás évi termelése 10 000 q szén volt. A nagykürtösi bányatársulat 1910-től Balassagyarmatot, majd 1914-ben Budapestet jelölte meg központjául. Igazgatója ekkor dr. Sebestyén Samu ügyvéd volt. Az első világháború idején itt folyt a terület legjelentékenyebb szénbányászata. A Borbála bányaüzemet ekkor az „Erdőipar Rt." üzemeltette.

71 A nagykürtösi szénbánya vállalkozásoknak, bár azok középszerűek voltak a szénvagyon, a szénminőség és a termelési nagyság tekintetében, akadt volna konkurense. A megyei sajtó adta hírül, hogy 1897-ben a vidéken egy új vállalkozás fog megjelenni. A Kassa-Somodi cég mögött Acház Adolf állt társával. A hír nem bizonyult valódinak, a kutatófúrások után az érdekeltség visszalépett.

72 A közlekedési viszonyok régóta igényelt javítása későn indult meg. A megye É-ÉNY-i mezőgazdaságilag és iparilag hasznosítható területei Balassagyarmattal való vasúti összeköttetésének gondolata 1896 után újult erővel vetődött fel. A tervek szerint a vasútvonal Balassagyarmatról kiindulva Kékkő érintésével haladt volna Zólyomba. 1897-ben Lindheim és Társa kapott előmunkálati engedélyt: Balassagyarmat-Szelestye-Erdőmeg-Zsély-Szklabonya-Kisújfalu-Kiskürtös-Nagykürtös-Kékkő irányra. A vasút ipari jelleggel épült volna s főleg a nagykürtösi szén szállítását tűzte ki célul. Egy üveghuta építésének a gondolata is újból fel-merült, sőt a tervek Nagykürtösön egy vasfeldolgozó üzemet is meghonosítottak volna, természetesen hozott nyersvasból.

73 A pénzügyi garanciát nélkülöző terv lekerült a napirendről. A vasútépítés azonban 1904-ben újból feltűnt Balassagyarmat-Kékkői Vasút néven. Engedélyese a romhányi birtokos Laszkáry Gyula volt, aki a „Kürtösvölgyi HÉV" szervezőjeként vált ismertté. A megye ebben a vasútvonalban nem látott annyi biztosítékot, hogy támogatta volna, sőt maga Balassagyarmat is elzárkózott mindenfajta támogatás megadása elől. 1906-ban a besztercebányai kereskedelmi és iparkamara egy 22,2 kmes vasúttervről szerzett tudomást, aminek az előmunkálatai engedélyét 1910-ben csak meghosszabbították. Az első világháború kitörése egy időre levette a napirendről a vasutat.

74 Hiába jelölték ki a vasútvonalat, építették meg a töltést, Nagykürtös 1978-ig nem rendelkezett vasúttal. Igaz 1951-ben a szénbánya miatt Kishalomig kiépítették a vasútvonalat, mely Nógrádszakálnál kapcsolódott az 1896-ban átadott balassagyarmat-losonci vasútvonalhoz. A szénbányászat 1947 után vált csak a területen nagyüzemi jellegűvé „Dolina Bánya" néven.

75 Jegyzet 1. Gaál István: A Nagy-Kürtösi barnaszén-terület. In: Annales Musei Nationalis Hungarici, 1912. X. 1. o. Gaál István: Harmadkorú szénnyomok az Osztrovszki-hegység déli lejtőin. In: Bányászati és Kohászati Lapok, 1910. II. 186. o. 594