Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

80 forintot, két hónapra s ő megmutatja mint kell kaparni az utat".

45 Mescha András jogosan tette szóvá a megye közismert rossz útviszonyait, gondozatlanságát, amivel darázsfészekbe nyúlt. A megyei közigazgatás találva érezve magát, ellentámadásba ment, s a kormánypárti sajtó segítségét felhasználva, útépítés helyett személyeskedéssel válaszolt. Mescha András vélhetően a balsikerű bányászkodása miatt, vagy mellette indított mozgalmat 1879-ben egy Nagykürtösön felállítandó üveggyár érdekében. Véleménye szerint a nagykürtösi föld kiválóan alkalmas üveggyári hasznosításra. A megyebeli huták: a zlatnói, a szinóbányai, a látkai, a hámori és a farkasvölgyi „életét inkább lézengésnek mondhatjuk, mint biztos jövedelem forrásnak". Oka ennek a kellő és olcsó üveganyag hiánya, mely párosult a tüzelőanyagként használt fa drágaságával és a nagy szállítási távolsággal. Pedig „szakértők szerint legolcsóbban sehol sem lehet üveget gyártani csak Nagykürtösön" - írta Mescha András, mert itt helyben van az alapanyag, a kőszén, a felvevőpiac felé a távolság is feleakkora, mint a többi gyártól számítva. A felépítendő üveggyárat széngáz tüzelésűre rendezték volna be, ami technikailag előrelépést jelentett. A szerveződő vállalkozók 1879. augusztus 7-én, Balassagyarmaton Reményffy József takarékpénztári elnök vezetése alatt tartottak értekezletet. Egy évvel később már Wilhelm Uhland a lipcsei polytechnikum igazgatója érkezett Nagykürtösre, hogy megtekintse a széntelepet és az ún. üveghomokot. A szénbányát és a kvarchomokot „ránézésre" a német vendég jónak találta, fellelkesülve kilátásba helyezte, hogy legközelebb üveggyárat fog felállítani Nagykürtösön. Uhland látogatása olyan érdeklődést keltett, hogy gr. Forgách Antal, az SKB Rt. elnöke is fogadta Kékkőn, s megbízta az üveg-gyár költségvetésének az elkészítésével. Mescha életrevalóságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a megyei gazdasági termékkiállításon, Balassagyarmaton 1882-ben „arany jutalmat és I. r. díszokmányt" nyert cserepeivel, üveghomokjával, kőszenével és vasércével.

47 A kis kitérő után térjünk vissza a szénbányához. Ismereteink szerint az Éva bányatelek szenét kezdetben az „Isten Áldás" altárójával fejtették, de a vető határt szabott a kitermelésének. Miután kiaknázták a lefejthető szenét, művelésével felhagytak. Az altárót a feküben hajtották ki mintegy 100 méter hosszan, majd É-ÉNY felé elágazva érték el a széntelepet. Innen egy ereszkét indítottak ÉNY felé, amely főszállító folyosó gyanánt is működött. A folyosótól jobbra és balra ágaztak el a fejtési vágatok. Mivel biztosító pillért szinte nem hagytak, Gaál István szerint a területet valóban teljesen kiaknázták. 1912-ben a bányászat már csak Júlia-táróban folyt kisebb mértékben. A Júlia-tárót ÉK-i irányban hajtották ki 27 méter hosszan, majd DK-i irányba fordulva, a vágattal dőlés irányában haladtak, amerre a széntelep fokozatosan vastagodott. A levetett széntelepet Mescha 1878-ban kezdte fúrással kutatni hét helyen. A legfelső réteget (3-4 m vastag vályog) téglaégetésre használták fel. Alatta 20 m vastag bar-na és szürke agyag található, melyben a homok és kavicslencséken kívül szénzsinór is előfordult. Feküjében volt a 0,7-2,2 m vastag széntelep, amely nyugat felé kiékült lencsének bizonyult. A fúrásminták alapján bebizonyosodott, hogy mind kelet és dél felé a széntelep kiékült. Mescha András gyakorlati szemléletét, kereskedői ambícióját jelzi az az írás is, amit a nagykürtösi szén érdekében adott közre a megyei sajtóban: Miért drága a nagykürtösi kőszén? címmel. Gondolatait szöveghűen ismertetjük.

48 „A bányaut azonban mely 1250 öl hosszaságban a megyei útról Kis- és Nagykürtös között a n.kürtösi kőszénbányához ágazik, huzamosabb esőzés után, sokszor teljesen járhatatlan, hogy azonban a kőszénszállítás megfelelően és minél olcsóbban történjék: elhatároztam, hogy habár nagyobb költséggel is, két év alatt kiépítem. Aföldmunkálat be is fejeztetett. Ezen munkálatnak értelme és haszna azonban csak akkor lesz, ha az út legalább kavicscsal vastagon kihordatik. Az isteni gondviselés meg is áldott az úthoz jó közeli kavicscsal, mert ez a n.-kürtösi patakban bőven van. Hogy ezen kavicsot a bányautra hordhassam, felkértem tavai már megboldogul Trnovszky Lajos urat, engedjen, illetve adjon el nekem ezen, a rét szélén hasznavehetetlen paflagoniából 10 n.öl területet, hogy a kavicshoz utat nyerhessek, kínálván néki 1 n.öl tői lfrtot, vagy ha haszonélvezetembe engedné át, azon esetben-4frt évi haszonbért. Várakozásomon kívül a hasznavehetetlen kis területet megtagadta. Azon reményben, hogy a megboldogultnak neje Trnovszky Apollónia asszony talán hajlandóbb lesz 591